Jób könyve
capítulo 3
Jób panasza
verso 1
Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
→
Jer 20,14
verso 2
Megszólalt Jób, és ezt mondta:
verso 3
Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
verso 4
Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár!
verso 5
Sötétség és homály vegye birtokába, felhő lakjon rajta, nappal is sötétség tegye rémisztővé!
verso 6
Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába!
verso 7
Legyen az az éjszaka meddő, ne hallatsszon akkor örömujjongás!
verso 8
Hozzanak rá rontást, akik meg tudnak átkozni egy napot, és képesek felingerelni a Leviatánt.
verso 9
Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait,
verso 10
mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!
verso 11
Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?
verso 12
Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak?
verso 13
Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna
verso 14
a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak,
verso 15
vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek, és ezüsttel töltötték meg házaikat.
verso 16
Vagy miért nem ástak el, mint az elvetélt gyermeket, mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra?
verso 17
Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.
verso 18
A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak, nem hallják többé a hajcsárok hangját.
verso 19
Egyforma ott nagy és kicsiny, a rabszolga is megszabadul urától.
verso 20
Miért is ad a nyomorultnak világosságot, és életet annak, aki megkeseredett,
verso 21
akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,
→
Jel 9,6
verso 22
akik örülnének és úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt;
verso 23
az útvesztőbe jutott embernek, aki elől Isten elzárt minden utat?
verso 24
Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.
verso 25
Mert amitől leginkább rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az ért utol engem.
verso 26
Nem lelek pihenést, se csendességet; még meg sem nyugodhattam, és újra rám tör a remegés.
Libros
