Jób könyve
capítulo 4
Elífáz első beszéde: Ártatlanul senki sem szenved
verso 1
Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
verso 2
Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót?
verso 3
Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.
verso 4
A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted.
verso 5
Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz?
verso 6
Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed?
verso 7
Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?
verso 8
Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett.
→
Péld 22,8
verso 9
Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.
→
Ézs 11,4
verso 10
Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai.
verso 11
Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei.
verso 12
Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim,
→
Jób 33,14
verso 13
éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.
verso 14
Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám.
verso 15
Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen.
verso 16
Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:
→
1Kir 9,12
verso 19
Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt,
verso 20
reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné.
verso 21
Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.
Libros
