Jób könyve
capítulo 11
Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia
verso 1
Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
verso 2
Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?
verso 3
Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?
verso 5
Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!
verso 6
Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amelyek az értelem számára felfoghatatlanok. Akkor megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.
verso 7
Beleláthatsz talán az Isten titkaiba? Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez?
verso 8
Magasabb az az égnél – mit kezdesz vele? Mélyebb a holtak hazájánál – mit is tudhatsz róla?
verso 9
Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
verso 10
Ha valakit nyomon követ, elfog, és a bírák elé állít, ugyan ki akadályozhatja meg?
verso 11
Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.
→
Zsolt 10,14
verso 12
Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikója is születhet emberré.
verso 13
Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,
verso 14
ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!
verso 15
Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.
verso 16
Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre.
verso 17
Fényesebb lesz életed a déli verőfénynél, a sötétség is olyan lesz, mintha reggel volna.
→
Zsolt 37,6
verso 18
Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel.
→
Zsolt 3,6
verso 19
Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.
verso 20
De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.
Libros
