Jób könyve
capítulo 10
Jób kutatja szenvedése okát
verso 1
Szívből megutáltam életem. Szabadjára engedem hát panaszom, hadd beszéljek keserű lélekkel!
verso 2
Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem!
verso 3
Jó neked az, hogy sanyargatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök terveinek pedig kedvezel?
verso 4
Hát testi szemeid vannak neked, és annyit látsz te is, amennyit egy ember?
verso 5
Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé?
verso 6
Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet,
verso 7
pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből!
verso 10
Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?
verso 11
Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.
verso 12
Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.
verso 13
De titokban már akkor elhatároztad, tudom, eleve ez volt a szándékod:
verso 14
ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.
verso 15
Ha bűnös vagyok, jaj nekem! De ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem; állandó gyalázat a részem, folyton csak gyötrelmeket látok.
verso 16
Ha mégis fölemelném, rám rontanál, akár egy oroszlán, és ellenem fordítanád csodás hatalmadat.
→
Ézs 38,13
verso 17
Kerítenél újabb tanúkat ellenem, bosszúságod pedig csak fokozódna: sorozatos támadásokat vezetnél ellenem.
verso 18
Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!
→
Jób 3,11
verso 19
Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!
verso 20
Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék,
verso 21
mielőtt elmegyek oda, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a homály országába,
verso 22
a vaksötét országba, a homály sötétjébe, ahol nincs rend, és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.
Libros
