Jób könyve

Chapters:

… 28 29 30 31 32 …   ⇤ ← 30 → ⇥

verse #1

Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.

verse #2

Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.

verse #3

Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.

verse #4

Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.

verse #5

Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.

verse #6

Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.

verse #7

A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek.

verse #8

Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból.

verse #9

És most ezek gúnyolódnak rajtam, és köszörülik rajtam a nyelvüket.

→ Zsolt 69,13; JSir 3,63

verse #10

Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.

verse #11

Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul.

verse #12

Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik.

verse #13

Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket.

verse #14

Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám.

verse #15

Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg.

verse #16

Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.

verse #17

Éjszaka nyilallnak csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.

verse #18

Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva,

verse #19

és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.

verse #20

Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel.

→ Jób 19,7

verse #21

Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.

→ Jób 16,9

verse #22

Fölemelsz, és elsodorsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.

verse #23

Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.

verse #24

De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?

verse #25

Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?

→ Róm 12,15

verse #26

Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.

→ Ézs 59,9

verse #27

Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai,

verse #28

feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben.

verse #29

A sakálok testvére lettem és a struccok társa.

verse #30

Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam, csontom pedig ég a láz miatt.

verse #31

Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42