Jób könyve

chapter 27


Chapters:


Jób befejező beszédei: Védi ártatlanságát


verse #1

Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:


verse #2

Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet,


verse #3

hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem,

1Móz 2,7


verse #4

nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.


verse #5

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből.


verse #6

Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.

ApCsel 24,16


verse #7

Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok.


verse #8

Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét?

Lk 12,17


verse #9

Meghallgatja-e Isten a kiáltását, amikor végszükségbe kerül?

Péld 28,9; Jn 9,31


verse #10

Lelheti-e örömét a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?


A gonoszok sorsa rosszra fordul


verse #11

Hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról! Nem tartom titokban a Mindenható tervét.


verse #12

Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?


verse #13

Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól:


verse #14

Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik.


verse #15

Maradékukat dögvész viszi sírba, özvegyei nem siratják őt.


verse #16

Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és úgy rakná egymásra ruháit, mint más a vályogtéglát:


verse #17

összehordta, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.

Péld 13,22; Préd 2,26


verse #18

Háza, amelyet épített, mint a molyfészek, vagy mint a lombsátor, melyet a csősz készít.


verse #19

Gazdagon fekszik le, de többé ezt nem teszi: mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije.


verse #20

Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél.


verse #21

Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy, elragadja őt lakóhelyéről.


verse #22

Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle.


verse #23

Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.

JSir 2,15

Chapters:


Books