Jób könyve

Chapters:

… 13 14 15 16 17 …   ⇤ ← 15 → ⇥

verse #1

Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:

verse #2

Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?

verse #3

Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?

verse #4

Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt.

verse #5

A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad.

verse #6

Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened.

verse #7

Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?

verse #8

Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?

→ 1Kir 22,19; Ézs 6,8; Jer 23,18; Jób 1

verse #9

Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek?

verse #10

Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.

verse #11

Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?

verse #12

Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid,

verse #13

hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?

verse #14

Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?

verse #15

Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében.

→ Jób 4,18; Jób 25,5

verse #16

Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!

verse #17

Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el,

verse #18

amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való.

verse #19

Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.

verse #20

Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.

verse #21

Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító.

verse #22

Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.

verse #23

Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját.

verse #24

Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király,

verse #25

mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.

verse #26

Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.

verse #27

Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára,

verse #28

pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.

verse #29

Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.

verse #30

Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja.

→ Ézs 11,4

verse #31

Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.

verse #32

Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább,

verse #33

úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát.

verse #34

Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.

verse #35

Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.

→ Zsolt 7,15

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42