Jób könyve

Chapters:

… 27 28 29 30 31 …   ⇤ ← 29 → ⇥

verse #1

Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

verse #2

Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám!

verse #3

Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;

→ Zsolt 18,29

verse #4

mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;

verse #5

amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim;

verse #6

amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is patakokban ömlött az olaj.

verse #7

Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,

verse #8

ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.

verse #9

A vezető emberek a beszédben megálltak, és szájukra tették a kezüket.

verse #10

A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

verse #11

Aki csak hallott rólam, boldognak mondott, és aki csak látott, jó bizonyságot tett rólam.

verse #12

Mert megmentettem a segítségért kiáltó nincstelent és az árvát, akinek nem volt támasza.

→ Jób 31,16

verse #13

Az elhagyatott áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.

verse #14

Igazságot öltöttem magamra, jogosságom palástként és süvegként borított be engem.

→ Ef 6,13

verse #15

A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.

verse #16

Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.

verse #17

Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.

verse #18

Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, és mint a főnixmadár, sokáig élek.

verse #19

Gyökerem a vízig nyúlik, ágaimra éjjel harmat száll.

→ Zsolt 1,3

verse #20

Dicsőségem ifjú marad, akárcsak én, íjam is folyton megújul kezemben.

verse #21

Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.

verse #22

Beszédem után nem szóltak tovább, szavam harmatként hullott rájuk.

verse #23

Úgy vártak engem, ahogyan az esőt, ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik.

verse #24

Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak.

verse #25

Én döntöttem el, mikor mit tegyenek, és én ültem élükön; úgy laktam közöttük, mint a katonái közt a király, mint aki gyászolókat vigasztal.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42