Jób könyve

Chapters:

… 35 36 37 38 39 …   ⇤ ← 37 → ⇥

verse #1

Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből.

→ Zsolt 29; Zsolt 104; Zsolt 147

verse #2

Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön.

verse #3

Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig.

verse #4

Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja.

verse #5

Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.

verse #6

Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.

verse #7

Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik!

verse #8

A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik.

verse #9

Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg.

verse #10

Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik.

verse #11

Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek.

verse #12

Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.

verse #13

Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.

verse #14

Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!

verse #15

Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőn?

verse #16

Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a Mindentudónak ezek a csodái?

verse #17

Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet?

verse #18

Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör?

verse #19

Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.

verse #20

Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem, továbbmondani, ha valaki szólt?

verse #21

Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul.

verse #22

Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás.

verse #23

A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el.

verse #24

Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42