Jób könyve

chapter 39


Chapters:


verse #1

Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?


verse #2

Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?


verse #3

Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.


verse #4

Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.


verse #5

Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?


verse #6

A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.


verse #7

Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.


verse #8

A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.


verse #9

Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál?


verse #10

Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?


verse #11

Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat?


verse #12

Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?


verse #13

Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az!


verse #14

A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.


verse #15

Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja.


verse #16

Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.


verse #17

Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben.


verse #18

De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.


verse #19

Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?


verse #20

Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.


verse #21

Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.


verse #22

Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.


verse #23

Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.


verse #24

Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.


verse #25

Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.


verse #26

A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?


verse #27

A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?


verse #28

Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.


verse #29

Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.


verse #30

Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.

Chapters:


Books