Jób könyve

Chapters:

… 12 13 14 15 16 …   ⇤ ← 14 → ⇥

verse #1

Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal.

→ Zsolt 90,10

verse #2

Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg.

→ Zsolt 90,5; Zsolt 103,15

verse #3

És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?!

verse #4

Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem.

verse #5

Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át,

→ Zsolt 31,16

verse #6

akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak!

verse #7

Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai.

verse #8

Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja,

verse #9

a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete.

verse #10

De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz?

verse #11

Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat,

verse #12

de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból.

verse #13

Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám.

→ Ézs 26,19

verse #14

Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik.

verse #15

Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után.

verse #16

Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet.

verse #17

Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd.

→ Hós 13,12

verse #18

De még a hegy is ledől, és szétomlik, a kőszikla is elmozdul helyéről;

verse #19

a köveket a víz lecsiszolja, árjai elsodorják a föld porát: így teszed semmivé a halandó reményét.

verse #20

Hatalmaskodol rajta szüntelen, és el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el.

verse #21

Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja; ha semmibe veszik őket, nem veszi észre.

verse #22

Teste csak saját fájdalmait érzi, lelke csak önmagát gyászolja.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42