Jób könyve

chapter 23


Chapters:


Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében


verse #1

Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:


verse #2

Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.


verse #3

Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig,


verse #4

eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,


verse #5

hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:


verse #6

teljes erővel perel-e majd velem, vagy meghallgat figyelmesen?


verse #7

Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.


verse #8

De ha kelet felé megyek, nincsen ott, ha nyugat felé, nem veszem észre.

Zsolt 139,7


verse #9

Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom.


verse #10

De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.

Zsolt 26


verse #11

Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla.


verse #12

Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.


verse #13

De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván.


verse #14

Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni.


verse #15

Ezért rémület fog el színe előtt, ha csak rágondolok is, megrettenek tőle.


verse #16

Mert Isten csüggesztette el a szívemet, a Mindenható rémített meg engem.


verse #17

Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.

Chapters:


Books