Jób könyve
15. fejezet
Elífáz második beszéde: Önteltséggel vádolja Jóbot
1. vers
Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
2. vers
Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?
3. vers
Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?
4. vers
Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt.
5. vers
A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad.
6. vers
Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened.
7. vers
Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?
9. vers
Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek?
10. vers
Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.
11. vers
Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?
12. vers
Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid,
13. vers
hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
14. vers
Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?
16. vers
Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!
A bűnösök menthetetlenül elpusztulnak
17. vers
Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el,
18. vers
amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való.
19. vers
Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.
20. vers
Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.
21. vers
Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító.
22. vers
Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.
23. vers
Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját.
24. vers
Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király,
25. vers
mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.
26. vers
Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
27. vers
Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára,
28. vers
pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.
29. vers
Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.
30. vers
Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja.
→
Ézs 11,4
31. vers
Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.
32. vers
Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább,
33. vers
úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát.
34. vers
Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
35. vers
Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.
→
Zsolt 7,15
Könyvek
