Jób könyve
35. fejezet
Elíhú harmadik beszéde: Jóbot méltán bünteti Isten
1. vers
Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta:
2. vers
Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben?
→
Jób 32,2
3. vers
Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”,
→
Jób 34,9
4. vers
én megadom rá neked a választ, neked is meg a barátaidnak is.
5. vers
Tekints az égre, és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted!
6. vers
Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene?
8. vers
Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod.
9. vers
A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt.
10. vers
De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka,
→
Zsolt 42,9
11. vers
aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál?
→
Zsolt 8
12. vers
Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol.
→
Jób 27,9
13. vers
Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja.
14. vers
Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.
15. vers
Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek,
16. vers
azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.
Könyvek
