Jób könyve

42. fejezet


Fejezetek:


Jób bűnbánatot tart


1. vers

Jób ekkor megszólalt, és így felelt az Úrnak:


2. vers

Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.

Mt 19,26


3. vers

Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? – kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám.

Jób 38,2


4. vers

Hallgass meg, hadd beszéljek! – kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! – felelted erre.

Jób 38,3; Jób 40,7


5. vers

Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.

Jób 19,26


6. vers

Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.


Isten megjutalmazza Jóbot


7. vers

Miután az Úr mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az Úr a témáni Elífázhoz: Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám.


8. vers

Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el az én szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek! Mert csak őt vagyok hajlandó meghallgatni, hogy meg ne szégyenítselek benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint az én szolgám, Jób.

Ez 14,14; Jak 5,16


9. vers

El is ment a témáni Elífáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és aszerint jártak el, ahogyan megmondta nekik az Úr, és az Úr meghallgatta Jóbot.


10. vers

Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.

Jób 1; Jak 5,11


11. vers

Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele az otthonában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr. Adott neki mindegyik egy keszíta ezüstöt és egy aranykarikát.

Jób 19,13


12. vers

Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.

Jób 1,3


13. vers

Lett még hét fia és három leánya is.

Jób 1,2


14. vers

Első leányát Jemímának, másodikat Kecíának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el.


15. vers

Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt.


16. vers

Ezután Jób még száznegyven évig élt, és meglátta fiait meg unokáit a negyedik nemzedékig.


17. vers

Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.

1Móz 25,8; 1Krón 29,28

Fejezetek:


Könyvek