Jób könyve
36. fejezet
Elíhú negyedik beszéde: Isten hatalmas és igazságos
1. vers
Azután így folytatta beszédét Elíhú:
2. vers
Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről.
3. vers
Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát,
4. vers
mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted.
5. vers
Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős.
6. vers
Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat.
7. vers
Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja.
→
Zsolt 113,7
8. vers
Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,
9. vers
ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.
10. vers
Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból.
→
Jób 33,16
11. vers
Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban.
12. vers
De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.
13. vers
Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket.
14. vers
Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak.
15. vers
A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.
16. vers
Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.
17. vers
De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet.
18. vers
Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.
→
Zsolt 49,8
19. vers
Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed?
20. vers
Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről!
21. vers
Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!
22. vers
Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?
23. vers
Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el?
24. vers
Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!
25. vers
Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.
Isten dicsősége a természetben
26. vers
Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen.
27. vers
Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál,
28. vers
amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.
29. vers
Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka?
30. vers
Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja.
31. vers
Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen.
32. vers
Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire.
33. vers
Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.
Könyvek
