chapter 9
Mert alaposan megvizsgáltam mindezt, és arra jutottam, hogy az igazságosak és a bölcsek, valamint a tetteik az igaz Isten kezében vannak. Az emberek semmit sem tudnak arról a szeretetről és gyűlöletről, amelyet az előttük élt emberek éreztek.
Mindenkinek ugyanaz lesz a vége: az igazságosnak és a gonosznak, a jónak, a tisztának és a tisztátalannak, annak, aki áldoz, és annak, aki nem áldoz. A jó ugyanolyan, mint a bűnös, és aki esküszik, ugyanolyan, mint aki meggondolja, hogy esküt tegyen-e.
Ez is egy aggasztó dolog, ami a nap alatt történik: Mivel mindenkinek ugyanaz a vége, az emberek szíve tele van rosszal. Őrültség van a szívükben, míg élnek, utána pedig meghalnak.
Az élőknek van reményük, hisz jobb egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán.
Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs több jutalmuk, mert teljesen elfelejtik őket.
Többé nem éreznek szeretetet, gyűlöletet és féltékenységet, és többé nem vesznek részt semmiben sem, ami a nap alatt történik.
Menj, egyél örömmel, és idd a borodat vidám szívvel, mert az igaz Isten már kedvét leli munkáidban.
Ruhád legyen mindig fehér, és mindig kend meg olajjal a fejedet.
Élvezd az életet a feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, melyet Isten adott neked a nap alatt, igen, hiábavaló életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és ez a jutalmad a munkádért, melyet keményen végzel a nap alatt.
Mindazt, amit megtehetsz, tedd meg teljes erődből, mert a sírban, ahová mész, nincs munka, tervezés, ismeret vagy bölcsesség.
Még valamit láttam a nap alatt: Nem mindig a gyorsak nyerik meg a versenyt vagy az erősek győznek a csatában, a bölcseknek nincs mindig ennivalójuk, az értelmesek nem mindig gazdagok, és nem mindig sikeresek azok, akiknek nagy a tudásuk, mert bármikor történhetnek váratlan események mindannyiukkal.
Hisz az ember nem tudja, mennyi ideje van. Mint ahogyan a halat megfogják az alattomosan elhelyezett hálóval, és a madarat kelepcébe ejtik, az emberek is váratlanul csapdába esnek vészterhes időben.
Ezt is megfigyeltem a bölcsességről a nap alatt, és nagy hatással volt rám:
Volt egy kis város, ahol kevés ember élt. Felvonult ellene egy nagy király, körbevette, és nagy ostromműveket épített.
Élt a városban egy szegény, ám bölcs ember. A bölcsességével megmentette a várost, de aztán senki sem emlékezett erre a szegény emberre.
Azt mondtam magamban: „Jobb a bölcsesség a hatalomnál. A szegény ember bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak a szavára.”
Jobb megfogadni a bölcs ember nyugodt szavait, mint az ostobák közt uralkodó ember kiáltására figyelni.
Jobb a bölcsesség a fegyvereknél, és egyetlen bűnös sok jót tönkretehet.