chapter 11
Dobd a kenyeredet a vízbe, mert sok nap múlva megtalálod.
Adj abból, amid van, hét vagy akár nyolc embernek, mert nem tudod, milyen csapás sújtja majd a földet.
Ha a felhők megtelnek vízzel, esőt zúdítanak a földre, és ha a fa eldől délre vagy északra, ott fog maradni, ahová dőlt.
Aki a szelet figyeli, nem vet, és aki a felhőket nézi, nem arat.
Ahogyan nem tudod, hogyan működik a szellem a gyermek csontjaiban a terhes nő méhében, ugyanúgy nem ismered az igaz Isten munkáját, aki mindent véghez visz.
Reggel vesd el a magot, és ne pihentesd kezed estig, mert nem tudod, melyik fog kikelni, ez vagy az, vagy mindkettő.
Édes a világosság, és jó a szemnek a napot látni.
Ha egy ember sok évet él, élvezze azt. De ne felejtse el, hogy sok borús nap lehet. Minden, ami a jövőben lesz, hiábavalóság.
Amíg fiatal vagy, legyél vidám, és örüljön szíved! Kövesd a szívedet és a szemedet! De ne feledd, hogy mindezért az igaz Isten felelősségre von téged!
Távolítsd hát el a szívedből a bajokat, és tartsd távol a testedet az ártalmas dolgoktól, mivel a fiatalkor és életed legszebb évei mind hiábavalóság.