chapter 5
Ügyelj a lépteidre, ha az igaz Isten házába mész. Jobb, ha valaki azért megy oda, hogy figyeljen, mint hogy úgy mutasson be áldozatot, mint a bolondok, mivel ők nincsenek tudatában annak, hogy rosszat tesznek.
Ne beszélj elhamarkodottan, és szíved se szóljon meggondolatlanul az igaz Isten előtt. Mert az igaz Isten az égben van, te pedig a földön. Ezért ne beszélj sokat.
Hisz ha túl sok mindennel foglalkozik az ember, álmodni fog, és ha túl sokat beszél az ostoba, locsogni fog.
Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd megadni, mert ő nem leli kedvét az ostobákban. Amit fogadsz, azt teljesítsd.
Jobb, ha nem fogadsz meg valamit, mint ha megfogadod, de nem teljesíted.
Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen téged, és ne mondd az angyal előtt, hogy ez tévedés volt. Miért haragítanád magadra az igaz Istent azzal, amit mondasz, hogy így tönkre kelljen tennie a kezed munkáját?
Elvégre ha sok mindennel foglalkozik az ember, álmodik, és ugyanígy a sok beszéddel hiábavalóság jár együtt. Inkább mélységesen tiszteld az igaz Istent.
Ne csodálkozz, ha azt látod, hogy a tartományodban elnyomják a szegényt, és semmibe veszik a jogot és az igazságosságot. Ezt a magas rangú tisztviselőt ugyanis figyeli valaki, aki fölötte áll, és vannak mások, akik még fölöttük is állnak.
A földből származó hasznot felosztják maguk között, és még a király is a földből él.
Aki szereti az ezüstöt, nem elégszik meg az ezüsttel, aki pedig a vagyont szereti, nem elégszik meg a jövedelemmel. Ez is hiábavalóság.
Ha valakinek nagy lesz a vagyona, azok is sokan lesznek, akik felemésztik azt. De mi haszna van ebből a tulajdonosnak, hacsak nem az, hogy nézegesse a vagyonát.
Édes az álma annak, aki szolgál, akár keveset eszik, akár sokat, a gazdag viszont nem tud aludni, mert sok mindene van.
Láttam valamit a nap alatt, ami rettenetes: A felhalmozott gazdagság, amely kárára van a tulajdonosának.
Ez a gazdagság elveszett egy sikertelen vállalkozás miatt, és amikor ennek az embernek fia születik, már semmije sincs.
Az ember meztelenül jött ki anyjának a méhéből, és ugyanígy is megy el. Semmit sem vihet magával abból, amiért keményen megdolgozott.
Ez is rettenetes: Ahogy jött az ember, úgy is megy el. És milyen haszna van annak, aki a szélnek fáradozik?
Ráadásul mindennap sötétben eszik, nagyon csalódottan, betegen és dühösen.
Azt láttam, hogy ez jó és helyes: Az ember egyen, igyon, és találjon örömet a kemény munkájában, amit fáradsággal végez a nap alatt életének azon a néhány napján, melyet az igaz Isten adott neki, hiszen ez az ő jutalma.
Ezenkívül ha az embernek az igaz Isten gazdagságot és anyagi javakat ad, és képessé teszi arra, hogy élvezze azokat, akkor vegye el a jutalmát, és találjon örömet a kemény munkájában. Ez Isten ajándéka.
Mert szinte észre sem veszi, hogy eltelnek életének a napjai, hisz az igaz Isten lefoglalja őt szívének örömével.