chapter 7
Jaj nekem, mert olyan lettem,
mint aki a nyári gyümölcs leszüretelése után
és a szőlőszüretet követő böngészés után
nem talál enni való szőlőfürtöt,
sem korai fügét, melyet kívánok.
Kiveszett a földről a hűséges,
nincs az emberek közt becsületes.
Mindannyian vérontásra leselkednek,
mindenki hálóval vadászik a maga testvérére.
Kezük mesterien viszi véghez azt, ami rossz;
a fejedelem követel valamit,
a bíró jutalmat kér,
az előkelő tudatja, hogy mire vágyik,
és összeszövetkeznek.
Aki a legjobb köztük, az olyan, mint a tövisbokor,
és aki a legbecsületesebb közöttük, az rosszabb a szúrós sövénynél.
Eljön őreidnek és számadásodnak a napja.
Akkor majd kétségbeesnek.
Ne higgyetek a társatoknak,
és ne bízzatok a közeli barátban!
Vigyázz, hogy mit mondasz annak, aki a karjaidban fekszik!
Mert a fiú megveti az apját,
a lány az anyja ellen támad,
és a meny az anyósa ellen van;
az embernek a saját háznépe az ellensége.
Én viszont Jehovára figyelek szüntelen.
Megmentő Istenemre várakozom.
Meghall engem az én Istenem.
Ne ujjongj fölöttem, ellenségem!
Bár elestem, fel fogok kelni;
bár sötétségben lakom, Jehova a világosságom lesz.
Jehova haragját hordozom,
mert vétkeztem ellene,
mígnem eljár peres ügyemben, és igazságot szolgáltat nekem.
Kivezet engem a világosságra,
meglátom az ő igazságosságát.
Ellenségem is látni fogja ezt,
és szégyen borítja majd azt, aki így szólt hozzám:
„Hol van Jehova, a te Istened?”
Saját szememmel fogom nézni őt.
Összetiporják majd, mint az utca sarát.
Azon a napon megépítik kőfalaidat,
azon a napon kiterjesztik a határt.
Azon a napon eljönnek hozzád
Asszíriából és Egyiptom városaiból,
és Egyiptomtól egészen a folyóig,
tengertől tengerig és hegytől hegyig.
A föld pusztasággá lesz lakói miatt,
tetteik következtében.
Terelgesd botoddal népedet, örökséged nyáját,
mely egyedül lakott az erdőben, a gyümölcsös közepén.
Tápláld őket Básánban és Gileádban, mint a régmúlt napokban.
„Csodálatos dolgokat mutatok neki,
mint azokban a napokban, amikor kijöttél Egyiptom földjéről.
A nemzetek látni fogják, és minden hatalmuk ellenére megszégyenülnek.
Szájukra teszik kezüket,
fülük pedig megsiketül.
A port nyaldossák, mint a kígyók;
remegve jönnek elő erődítményeikből, mint a föld hüllői.
Jehovához, Istenünkhöz jönnek rettegve,
és félnek majd tőled.”
Ki olyan Isten, mint te,
aki megbocsát vétket, és eltekint öröksége maradékának a törvényszegésétől?
Nem tart örökké haragja,
mert gyönyörködik az odaadó szeretetben.
Ismét irgalmat tanúsít irántunk, győzedelmeskedik vétkeink felett.
Minden bűnüket a tenger mélyére veted.
Kimutatod a Jákob iránti hűségedet
és az Ábrahám iránti odaadó szeretetedet,
ahogyan arról megesküdtél ősapáinknak a régmúlt napoktól fogva.