chapter 2
„Jaj azoknak, akik gonoszt forralnak,
és gonoszságot tervelnek ki ágyukban!
Amint megjelennek a reggeli fények, végrehajtják azt,
mert megvan hozzá a hatalmuk.
Mezőkre vágynak, és meg is szerzik;
házakra, és el is veszik;
megkaparintják a férfi házát,
a férfi örökségét.
Ezért ezt mondja Jehova:
»Veszedelmet tervelek ki ellenetek, és nem tudtok majd elmenekülni előle.
Többé nem jártok gőgösen, mert a veszedelem ideje lesz az.
Azon a napon majd példabeszédet mondanak rólatok,
és keservesen siratnak titeket.
Ezt mondják majd: ’Teljesen elpusztítottak minket!
Népünk részét Isten másnak adta! Jaj, elveszi tőlünk!
A hűtlennek osztja ki mezőinket!’
Nem lesz ezért senki, aki kifeszítse a mérőzsinórt,
hogy szétossza a földet Jehova gyülekezetében.
Ezt prédikálják: ’Hagyjatok fel a prédikálással!’
’Ne prédikáljanak ezekről.
Nem ér utol minket a megaláztatás.’
Mondják-e ezt, ó, Jákob háza:
’Hát türelmetlenné vált Jehova szelleme?
Vajon az ő cselekedetei ezek?’
Hát nem jót eredményeznek a szavaim azoknak, akik becsületesen járnak?
De nemrég saját népem ellenségként lépett fel.
Nyilvánosan letépitek a fenséges díszt a ruhával együtt azokról,
akik magabiztosan járnak-kelnek, mint akik háborúból térnek vissza.
Népem asszonyait kiűzitek szeretett házaikból.
Gyermekeiktől örökre elveszitek dicsőségemet.
Kelj fel, és menj, mert ez nem a nyugalom helye.
A tisztátalanság miatt pusztulás jön, fájdalmas pusztulás.
Ha egy férfi szelet kerget, megtéveszt másokat, és ezt hazudja:
’Borról és alkoholról prédikálok neked’,
az ő prédikálása aztán tetszene ennek a népnek!
Össze fogom gyűjteni mindegyikőtöket, ó, Jákob;
össze fogom gyűjteni Izrael maradékát.
Egyesítem őket, mint a juhokat az akolban,
mint a nyájat a legelőjén,
és az hangos lesz az emberektől.«
Előttük megy, aki utat tör.
Utat törnek, átvonulnak a kapun, és kimennek azon.
Előttük megy át a királyuk,
élükön Jehovával.”