Márk evangéliuma

chapter 3


Chapters:


verse #1

Egyszer ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy sorvadt kezű ember.


verse #2

És lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák.


verse #3

Ő pedig így szólt a sorvadt kezű emberhez: Állj ki középre!


verse #4

Azoktól pedig ezt kérdezte: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni? Életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak.


verse #5

Ő pedig bánkódva szívük keménysége miatt haragosan végignézett rajtuk, és azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Mire az kinyújtotta a kezét, és teljesen ép lett.


verse #6

Akkor a farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt mindjárt tanácskozni kezdtek, hogyan veszítsék el őt.


verse #7

Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tenger mellé, és nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából,


verse #8

Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról. Még a Tírusz és a Szidón környékebeliek is, amikor hallották, hogy miket tett, nagy tömegben jöttek hozzá.


verse #9

És meghagyta tanítványainak, hogy egy csónakot tartsanak készen számára a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.


verse #10

Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, odatolakodtak, hogy megérinthessék őt.


verse #11

A tisztátalan lelkek is, amikor meglátták, leborultak előtte, és azt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia!


verse #12

Ő pedig szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.


verse #13

Azután felment a hegyre, és magához szólította azokat, akiket akart; és azok odamentek hozzá.


verse #14

Tizenkettőt választott ki, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,


verse #15

és hatalmuk legyen kiűzni az ördögöket:


verse #16

Simont, akinek a Péter nevet adta;


verse #17

Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, amely azt jelenti: mennydörgés fiai;


verse #18

Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és a kananita Simont


verse #19

és Iskáriótes Júdást, aki végül el is árulta őt.


verse #20

Azután hazatért, de ismét olyan sokaság gyülekezett köréje, hogy még nem is ehettek.


verse #21

Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy erővel magukkal vigyék, mert azt mondták, hogy magánkívül van.


verse #22

Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt állították, hogy Belzebub van vele, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.


verse #23

Ő pedig magához hívta azokat, és példázatokban azt mondta nekik: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?


verse #24

Hiszen ha egy ország önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az az ország.


verse #25

És ha egy ház önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az a ház.


verse #26

És ha a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.


verse #27

Senki sem hatolhat be az erős ember házába, hogy kirabolja azt, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és azután rabolja ki annak házát.


verse #28

Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is, melyeket elkövetnek,


verse #29

de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli.


verse #30

Ugyanis azt állították, hogy tisztátalan lélek van benne.


verse #31

Közben megérkeztek a testvérei és az anyja, és kívül megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.


verse #32

Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: Anyád és a testvéreid ott kint vannak, és keresnek téged.


verse #33

Ő pedig így válaszolt: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?


verse #34

Majd végigtekintett a körülötte ülőkön, és azt mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim.


verse #35

Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.

Chapters:


Books