chapter 14
Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók pedig keresték a módját, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy megöljék.
Mert azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne támadjon a nép között.
Amikor pedig Betániában a leprás Simon házánál volt, és asztalhoz telepedett, egy asszony ment oda, akinél alabástromedény volt, valódi és igen drága nárdusolajjal, és feltörve az alabástromedényt Jézus fejére öntötte.
Némelyek pedig bosszankodtak magukban, és azt mondták: Mire való a kenetnek ez a pazarlása?
Mert eladhatták volna azt több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétoszthatták volna a szegények között. És szemrehányást tettek neki.
De Jézus megszólalt, és azt mondta: Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok őt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem.
Mert szegények mindenkor lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.
Ő megtette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.
Bizony mondom nektek, hogy mindenütt a világon, ahol csak hirdetik az evangéliumot, azt is elbeszélik az ő emlékezetére, amit ez az asszony cselekedett.
Akkor Júdás, az Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik.
Ők örömmel hallották ezt, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a kedvező alkalmat, hogyan árulhatná el.
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt áldozzák, megkérdezték a tanítványai: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt? Hova menjünk azt elkészíteni?
Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, és azt mondta nekik: Menjetek a városba, és ott találkoztok egy emberrel, aki egy korsó vizet visz. Őt kövessétek,
és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester azt kérdezi: Hol van a szállásom, ahol a tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti bárányt?
Ő majd mutat nektek egy tágas, berendezett és előkészített felső termet, ott készítsétek el nekünk.
A tanítványok elmentek, és amint megérkeztek a városba, mindent úgy találtak, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel.
Amint letelepedtek és ettek, azt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek, aki most velem együtt eszik, elárul engem.
Erre elszomorodtak, és egyenként azt kérdezték: Csak nem én?
Ő pedig azt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem született volna.
És miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, megáldotta, megtörte, odaadta nekik, és azt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem.
Majd vette a poharat, hálát adva odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.
És azt mondta nekik: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
Bizony mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtőnek terméséből addig a napig, amíg újat iszom majd az Isten országában.
Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére.
Azt mondta nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem!
Jézus erre így felelt: Bizony mondom neked, hogy még ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor tagadsz meg engem.
Ő azonban annál inkább erősködött: Ha veled együtt meg kellene halnom is, akkor sem tagadlak meg. És ugyanígy beszéltek a többiek is.
Amikor megérkeztek arra a helyre, amelynek Gecsemáné a neve, azt mondta a tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni,
majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!
És kissé előbbre ment, földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
És azt mondta: Abbá, Atyám! Neked minden lehetséges. Vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Visszatérve alva találta őket, és azt mondta Péternek: Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem vigyázni?
Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett, és nem tudták, mit feleljenek neki.
Amikor harmadszor jött vissza, azt mondta nekik: Most már aludjatok és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra, íme, az Emberfia a bűnösök kezébe adatik.
Keljetek föl, menjünk, íme, közeleg, aki engem elárul.
És miközben beszélt, váratlanul megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt fegyverekkel és botokkal felfegyverzett sokaság a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
Árulója pedig jelt adott nekik, mondva: Akit megcsókolok majd, ő az, fogjátok meg, és vezessétek el biztos őrizet alatt!
Ahogy odaért, egyenesen hozzá ment, és megszólította: Mester! – és megcsókolta őt.
Azok pedig rávetették kezüket, és megfogták őt.
De az ott állók egyike kirántotta a kardját, odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
Jézus pedig megszólalt, és azt mondta nekik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek rám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem.
Naponta veletek voltam, a templomban tanítottam, és nem fogtatok el engem, de az Írásoknak be kell teljesedniük.
Akkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak.
Csak egy ifjú követte, akinek csupasz testét csak egy gyolcsing borította. Megragadták,
de ő az ingét otthagyva meztelenül elfutott.
Jézust pedig elvezették a főpaphoz, ahova összegyűlt valamennyi főpap, vén és írástudó.
Péter távolról követte őt, be egészen a főpap udvaráig, ott leült a szolgákkal, és melegedett a tűznél.
A főpapok pedig és az egész nagytanács bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
Mert sokan tettek ugyan hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek.
Néhányan ezzel a hamis vallomással álltak elő:
Mi hallottuk, amikor azt mondta, hogy én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberi kéz alkotott.
De még így sem egyezett a vallomásuk.
Akkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte a főpap, és azt mondta neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?
Én vagyok – mondta Jézus –, és meglátjátok majd az Emberfiát a Hatalmas jobbján ülni, amikor eljön az ég felhőiben.
Ekkor a főpap megszaggatta ruháját, és azt mondta: Mi szükségünk van még tanúkra?
Hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan úgy ítélték meg, hogy méltó a halálra.
Ekkor némelyek köpdösni kezdték, majd betakarták az arcát, úgy ütlegelték, és azt mondták neki: Prófétálj! És a szolgák is arcul csapdosták.
Amikor Péter lenn volt az udvarban, arra járt a főpap egyik szolgálója,
és ahogy meglátta Pétert, amint melegedett, rátekintett, és azt mondta: Te is a názáreti Jézussal voltál!
Ő pedig tagadott, és azt mondta: Nem ismerem, nem is értem, mit beszélsz! És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt.
Amint a szolgáló meglátta, ismét mondogatni kezdte az ott állóknak: Ez közülük való.
De ő ismét tagadta. Nem sokkal később az ott állók ismét azt mondták Péternek: De bizony közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is, a beszéded is elárul téged!
Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!
És a kakas azonnal megszólalt másodszor is. Ekkor Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor megtagadsz engem. És keserves sírásra fakadt.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly