Márk evangéliuma
14. fejezet
1. vers
Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók pedig keresték a módját, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy megöljék.
2. vers
Mert azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne támadjon a nép között.
3. vers
Amikor pedig Betániában a leprás Simon házánál volt, és asztalhoz telepedett, egy asszony ment oda, akinél alabástromedény volt, valódi és igen drága nárdusolajjal, és feltörve az alabástromedényt Jézus fejére öntötte.
4. vers
Némelyek pedig bosszankodtak magukban, és azt mondták: Mire való a kenetnek ez a pazarlása?
5. vers
Mert eladhatták volna azt több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétoszthatták volna a szegények között. És szemrehányást tettek neki.
6. vers
De Jézus megszólalt, és azt mondta: Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok őt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem.
7. vers
Mert szegények mindenkor lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.
8. vers
Ő megtette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.
9. vers
Bizony mondom nektek, hogy mindenütt a világon, ahol csak hirdetik az evangéliumot, azt is elbeszélik az ő emlékezetére, amit ez az asszony cselekedett.
10. vers
Akkor Júdás, az Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik.
11. vers
Ők örömmel hallották ezt, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a kedvező alkalmat, hogyan árulhatná el.
12. vers
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt áldozzák, megkérdezték a tanítványai: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt? Hova menjünk azt elkészíteni?
13. vers
Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, és azt mondta nekik: Menjetek a városba, és ott találkoztok egy emberrel, aki egy korsó vizet visz. Őt kövessétek,
14. vers
és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester azt kérdezi: Hol van a szállásom, ahol a tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti bárányt?
15. vers
Ő majd mutat nektek egy tágas, berendezett és előkészített felső termet, ott készítsétek el nekünk.
16. vers
A tanítványok elmentek, és amint megérkeztek a városba, mindent úgy találtak, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
17. vers
Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel.
18. vers
Amint letelepedtek és ettek, azt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek, aki most velem együtt eszik, elárul engem.
19. vers
Erre elszomorodtak, és egyenként azt kérdezték: Csak nem én?
20. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
21. vers
Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem született volna.
22. vers
És miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, megáldotta, megtörte, odaadta nekik, és azt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem.
23. vers
Majd vette a poharat, hálát adva odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.
24. vers
És azt mondta nekik: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
25. vers
Bizony mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtőnek terméséből addig a napig, amíg újat iszom majd az Isten országában.
26. vers
Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére.
27. vers
Azt mondta nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28. vers
De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
29. vers
Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem!
30. vers
Jézus erre így felelt: Bizony mondom neked, hogy még ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor tagadsz meg engem.
31. vers
Ő azonban annál inkább erősködött: Ha veled együtt meg kellene halnom is, akkor sem tagadlak meg. És ugyanígy beszéltek a többiek is.
32. vers
Amikor megérkeztek arra a helyre, amelynek Gecsemáné a neve, azt mondta a tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
33. vers
Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni,
34. vers
majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!
35. vers
És kissé előbbre ment, földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36. vers
És azt mondta: Abbá, Atyám! Neked minden lehetséges. Vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
37. vers
Visszatérve alva találta őket, és azt mondta Péternek: Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem vigyázni?
38. vers
Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
39. vers
Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
40. vers
Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett, és nem tudták, mit feleljenek neki.
41. vers
Amikor harmadszor jött vissza, azt mondta nekik: Most már aludjatok és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra, íme, az Emberfia a bűnösök kezébe adatik.
42. vers
Keljetek föl, menjünk, íme, közeleg, aki engem elárul.
43. vers
És miközben beszélt, váratlanul megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt fegyverekkel és botokkal felfegyverzett sokaság a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
44. vers
Árulója pedig jelt adott nekik, mondva: Akit megcsókolok majd, ő az, fogjátok meg, és vezessétek el biztos őrizet alatt!
45. vers
Ahogy odaért, egyenesen hozzá ment, és megszólította: Mester! – és megcsókolta őt.
46. vers
Azok pedig rávetették kezüket, és megfogták őt.
47. vers
De az ott állók egyike kirántotta a kardját, odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
48. vers
Jézus pedig megszólalt, és azt mondta nekik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek rám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem.
49. vers
Naponta veletek voltam, a templomban tanítottam, és nem fogtatok el engem, de az Írásoknak be kell teljesedniük.
50. vers
Akkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak.
51. vers
Csak egy ifjú követte, akinek csupasz testét csak egy gyolcsing borította. Megragadták,
52. vers
de ő az ingét otthagyva meztelenül elfutott.
53. vers
Jézust pedig elvezették a főpaphoz, ahova összegyűlt valamennyi főpap, vén és írástudó.
54. vers
Péter távolról követte őt, be egészen a főpap udvaráig, ott leült a szolgákkal, és melegedett a tűznél.
55. vers
A főpapok pedig és az egész nagytanács bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
56. vers
Mert sokan tettek ugyan hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek.
57. vers
Néhányan ezzel a hamis vallomással álltak elő:
58. vers
Mi hallottuk, amikor azt mondta, hogy én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberi kéz alkotott.
59. vers
De még így sem egyezett a vallomásuk.
60. vers
Akkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
61. vers
Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte a főpap, és azt mondta neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62. vers
Én vagyok – mondta Jézus –, és meglátjátok majd az Emberfiát a Hatalmas jobbján ülni, amikor eljön az ég felhőiben.
63. vers
Ekkor a főpap megszaggatta ruháját, és azt mondta: Mi szükségünk van még tanúkra?
64. vers
Hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan úgy ítélték meg, hogy méltó a halálra.
65. vers
Ekkor némelyek köpdösni kezdték, majd betakarták az arcát, úgy ütlegelték, és azt mondták neki: Prófétálj! És a szolgák is arcul csapdosták.
66. vers
Amikor Péter lenn volt az udvarban, arra járt a főpap egyik szolgálója,
67. vers
és ahogy meglátta Pétert, amint melegedett, rátekintett, és azt mondta: Te is a názáreti Jézussal voltál!
68. vers
Ő pedig tagadott, és azt mondta: Nem ismerem, nem is értem, mit beszélsz! És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt.
69. vers
Amint a szolgáló meglátta, ismét mondogatni kezdte az ott állóknak: Ez közülük való.
70. vers
De ő ismét tagadta. Nem sokkal később az ott állók ismét azt mondták Péternek: De bizony közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is, a beszéded is elárul téged!
71. vers
Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!
72. vers
És a kakas azonnal megszólalt másodszor is. Ekkor Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor megtagadsz engem. És keserves sírásra fakadt.
Könyvek
