Márk evangéliuma
9. fejezet
1. vers
Azután azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
2. vers
És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és elváltozott előttük.
3. vers
Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyenhez hasonlót ruhafestő e földön nem fehéríthet.
4. vers
És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.
5. vers
Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni, készítsünk azért három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek is egyet!
6. vers
De nem tudta, mit beszél, annyira megrémültek.
7. vers
És felhő támadt, amely beborította őket, és egy hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őrá hallgassatok.
8. vers
És ahogy körülnéztek, hirtelen már senkit sem láttak többé maguk mellett, csak egyedül Jézust.
9. vers
Amikor a hegyről lejöttek, megparancsolta nekik, hogy addig senkinek se mondják el, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.
10. vers
Meg is jegyezték ezt a szót, és egymás között azon tanakodtak, hogy mit jelent a halálból feltámadni.
11. vers
Majd megkérdezték őt: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?
12. vers
Ő pedig így válaszolt: Illés csakugyan előbb jön el, és mindent helyreállít, de akkor miért van megírva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
13. vers
Hanem azt mondom nektek, hogy Illés el is jött, és azt tették vele, amit akartak, ahogyan meg van írva róla.
14. vers
Amikor a tanítványok a közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat is, akik vitatkoztak velük.
15. vers
Amikor a sokaság meglátta őt, mindjárt meglepődtek, majd elébe siettek, és köszöntötték.
16. vers
Ő pedig megkérdezte tőlük: Mit vitatkoztok velük?
17. vers
És valaki a sokaságból így válaszolt: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van,
18. vers
és valahányszor ez erőt vesz rajta, földre teperi, ő pedig tajtékzik, a fogát csikorgatja, és megmerevedik. Mondtam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.
19. vers
Ő erre azt mondta: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedjelek el titeket? Vezessétek hozzám!
20. vers
Odavitték, és ahogy meglátta őt a lélek, azonnal erőt vett a fiún, úgy, hogy az földre esve fetrengett és tajtékzott.
21. vers
És Jézus megkérdezte az apját: Mióta van ez így? Ő pedig azt mondta: Gyermeksége óta.
22. vers
És sokszor vetette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit tehetsz, légy segítségül nekünk, könyörülj rajtunk!
23. vers
Jézus pedig azt mondta neki: Hogy „tehetsz-e valamit”? Minden lehetséges a hívőnek!
24. vers
A gyermek apja pedig könnyek között tüstént így kiáltott: Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben!
25. vers
Jézus pedig, amikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: Te néma és süket lélek, parancsolom neked, hogy menj ki belőle, és többé vissza ne térj!
26. vers
Ekkor az kiáltás és erős rángások közepette kiment, a gyermek pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt.
27. vers
Jézus pedig megfogta a kezét, fölemelte, mire az talpra állt.
28. vers
Amikor azután bement a házba, a tanítványai megkérdezték őt maguk között: Mi miért nem űzhettük ki azt?
29. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Ezt a fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal.
30. vers
Majd onnan eltávozva Galileán mentek át. De nem akarta, hogy valaki is tudjon róla,
31. vers
mert tanította tanítványait, és azt mondta nekik: Az Emberfia az emberek kezébe adatik, és megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.
32. vers
Ám ők nem értették meg ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.
33. vers
Közben megérkeztek Kapernaumba. Már otthon voltak, amikor megkérdezte őket: Miről vitatkoztatok útközben?
34. vers
De ők hallgattak, mert egymás között azon vitatkoztak az úton, hogy ki a nagyobb.
35. vers
Ekkor leült, odaszólította a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenkinek a szolgája.
36. vers
És kézen fogott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd karjába vette, és azt mondta nekik:
37. vers
Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.
38. vers
János azt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, de nem követ minket, és mi megtiltottuk neki, mivelhogy nem tartozik közénk.
39. vers
Jézus pedig azt mondta: Ne tiltsátok el őt, mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben, ugyanakkor gonoszul szólna felőlem.
40. vers
Mert aki nincs ellenünk, az velünk van.
41. vers
Mert aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, nem marad jutalom nélkül.
42. vers
Aki pedig csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
43. vers
Ha a kezed botránkoztat meg, vágd le azt, mert jobb neked csonkán menni az életre, mint két kézzel menni a gyehennára, az olthatatlan tűzre,
44. vers
ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.
45. vers
És ha a lábad botránkoztat meg, vágd le azt, mert jobb neked sántán menni az életre, mint két lábbal a gyehennára vettetni, az olthatatlan tűzre,
46. vers
ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.
47. vers
És ha a szemed botránkoztat meg, vájd ki azt, mert jobb neked fél szemmel menni az Isten országába, mint két szemmel vettetni a tüzes gyehennára,
48. vers
ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.
49. vers
Mert mindenki tűzzel sózatik meg.
50. vers
Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt neki? Legyen bennetek só, és legyetek békességben egymással.
Könyvek
