Márk evangéliuma
5. fejezet
1. vers
Majd megérkeztek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
2. vers
Amint kiszállt a hajóból, a sírok közül elébe jött egy tisztátalan lélektől megszállott ember,
3. vers
aki sírboltokban lakott, és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
4. vers
Mert már sokszor megbilincselték, és láncra verték, de ő a láncokat szétszaggatta, a bilincseket összetörte, és senki sem tudta megfékezni.
5. vers
Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott, és kövekkel vagdosta magát.
6. vers
Amikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott hozzá, leborult előtte,
7. vers
majd hangosan így kiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne kínozz engem!
8. vers
Mert ezt mondta neki: Tisztátalan lélek, menj ki ebből az emberből!
9. vers
Majd azt kérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10. vers
És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11. vers
Ott legelt egy nagy disznónyáj a hegyoldalon,
12. vers
és a tisztátalan lelkek mindnyájan azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk azokba.
13. vers
Ő megengedte nekik. Ekkor a tisztátalan lelkek elhagyták az embert, és bementek a disznókba; a csürhe pedig, mintegy kétezer disznó, a meredekről a tengerbe rohant, és vízbe fúlt.
14. vers
Akik pedig legeltették azokat, elfutottak, és elhíresztelték ezt a környező városban és falvakban. Az emberek pedig elmentek, hogy lássák, mi történt.
15. vers
Amikor Jézushoz értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, ott ül felöltözve, és eszénél van, megrettentek.
16. vers
Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal.
17. vers
Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból.
18. vers
Amikor azután Jézus beszállt a hajóba, az előbb még megszállott arra kérte, hogy vele maradhasson.
19. vers
De ő nem engedte, hanem azt mondta neki: Menj haza a tieidhez, és mondd el nekik, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és hogyan könyörült rajtad.
20. vers
El is ment, és kezdte hirdetni a Tízvárosban, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus, úgy, hogy mindenki csodálkozott.
21. vers
Amikor ismét átment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá a tengerparton.
22. vers
Ekkor történt, hogy odament hozzá egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, és amint meglátta őt, lábához borult,
23. vers
és így esedezett: Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!
24. vers
Jézus el is ment vele, és nagy sokaság követte őt, majdnem összeszorították.
25. vers
És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,
26. vers
sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát rájuk költötte, de semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
27. vers
amikor Jézus felől hallott, a sokaságban háta mögé került, és megérintette a ruháját.
28. vers
Mert azt gondolta: Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.
29. vers
És azonnal megszűnt vérének folyása, és megérezte testében, hogy meggyógyult bajából.
30. vers
Jézus pedig azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, megfordult a sokaságban, és azt kérdezte: Ki érintette a ruhámat?
31. vers
Tanítványai azt mondták: Látod, hogy a sokaság szorongat téged, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?
32. vers
Ekkor Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
33. vers
Az asszony pedig, mivel tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.
34. vers
Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és bajodból meggyógyulva légy egészséges.
35. vers
Még beszélt, amikor megérkeztek a zsinagóga elöljárójának házától ezzel az üzenettel: Leányod meghalt, miért fárasztanád tovább a Mestert?
36. vers
Jézus pedig, ahogy hallotta azt, amit mondtak, így szólt a zsinagóga elöljárójához: Ne félj, csak higgy!
37. vers
És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
38. vers
Amikor megérkeztek a zsinagóga elöljárójának házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót,
39. vers
bement, és így szólt hozzájuk: Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem csak alszik.
40. vers
De azok kinevették. Ő pedig mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41. vers
Majd megfogva a gyermek kezét, azt mondta neki: „Tálitá, kúmi!”, amely azt jelenti: „Leányka, neked mondom, kelj föl!”
42. vers
A leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig szinte magukon kívül voltak a csodálkozástól.
43. vers
De ő szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja, majd azt mondta, hogy adjanak a leánykának enni.
Könyvek
