Márk evangéliuma
7. fejezet
1. vers
Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek,
2. vers
és látták, hogy tanítványai közül egyesek tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel esznek.
3. vers
A farizeusok és általában a zsidók ugyanis a régiek hagyományát követve nem esznek addig, amíg a kezüket meg nem mossák.
4. vers
És a piacról megjövet sem esznek addig, amíg meg nem mosakodnak; és sok egyéb dolog is van, amelynek megtartását átvették, úgymint a poharak, korsók, rézedények és ágyak megmosását.
5. vers
Meg is kérdezték őt a farizeusok és az írástudók: A te tanítványaid miért nem tartják meg a régiek hagyományát, és miért étkeznek mosdatlan kézzel?
6. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Igazán prófétált felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szívük távol van tőlem.
7. vers
Pedig hiába tisztelnek engem, ha előírásaikban emberek parancsolatait tanítják.
8. vers
Mert az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok meg.
9. vers
És azt mondta nekik: Az Isten parancsolatát szépen félreteszitek, hogy helyébe tehessétek a magatok hagyományát.
10. vers
Mert Mózes azt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
11. vers
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz áldozati ajándék az, amellyel megsegíthetnélek,
12. vers
akkor már nem engeditek, hogy apjával vagy anyjával valami jót tegyen.
13. vers
Így teszitek semmivé az Isten beszédét hagyományotokkal, ahogy azt továbbadjátok; és sok más ehhez hasonlót is cselekedtek.
14. vers
És ismét magához szólítva az egész sokaságot, azt mondta nekik: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg:
15. vers
Nincs semmi az emberen kívül való, amely belejutva tisztátalanná tenné, hanem ami belőle jön ki, az teszi tisztátalanná az embert.
16. vers
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!
17. vers
Amikor a sokaságot elhagyva bement a házba, a tanítványai megkérdezték a példázat felől.
18. vers
Erre így válaszolt nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy semmi olyan, ami kívülről jut az emberbe, nem teheti tisztátalanná,
19. vers
mert az nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül? Ezzel ő minden ételt tisztának nyilvánított.
20. vers
Azt mondta továbbá: Ami az emberből jön ki, az teszi tisztátalanná az embert,
21. vers
mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság,
22. vers
házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség.
23. vers
Mindezek a gonoszságok belülről származnak, és ezek teszik tisztátalanná az embert.
24. vers
Majd felállt, és elment onnan Tírusz vidékére. Betért egy házba, és azt akarta, hogy senki se tudja meg, hogy ott van. De nem maradhatott titokban.
25. vers
Egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek volt, hamarosan hallott róla, eljött, és odaborult a lábához.
26. vers
Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és arra kérte, hogy űzze ki leányából az ördögöt.
27. vers
Jézus azonban azt mondta neki: Hadd lakjanak jól először a fiak, mert nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebek elé vetni.
28. vers
Ám az így válaszolt: Úgy van, Uram, de azért az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
29. vers
Erre azt mondta neki: Ezért a mondásodért eredj el, az ördög kiment a te leányodból.
30. vers
És amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta úgy, hogy az ördög már kiment belőle.
31. vers
Aztán ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tengerhez, a Tízváros vidékére ment.
32. vers
És odavittek hozzá egy nehéz beszédű süketet, és kérték, hogy tegye rá a kezét.
33. vers
Erre félrevonta őt, külön a tömegtől, fülébe dugta az ujját, majd ujjára köpve megérintette annak nyelvét.
34. vers
Azután az égre tekintve fohászkodott, és azt mondta neki: „Effata!”, azaz: „Nyílj meg!”
35. vers
És azonnal megnyílt a füle, megoldódott nyelvének köteléke, és értelmesen beszélt.
36. vers
Akkor Jézus megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték.
37. vers
Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Mindent jól cselekedett, a süketeket is hallóvá teszi, és a némákat is beszélővé.
Könyvek
