Márk evangéliuma
3. fejezet
1. vers
Egyszer ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy sorvadt kezű ember.
2. vers
És lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák.
3. vers
Ő pedig így szólt a sorvadt kezű emberhez: Állj ki középre!
4. vers
Azoktól pedig ezt kérdezte: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni? Életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak.
5. vers
Ő pedig bánkódva szívük keménysége miatt haragosan végignézett rajtuk, és azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Mire az kinyújtotta a kezét, és teljesen ép lett.
6. vers
Akkor a farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt mindjárt tanácskozni kezdtek, hogyan veszítsék el őt.
7. vers
Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tenger mellé, és nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából,
8. vers
Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról. Még a Tírusz és a Szidón környékebeliek is, amikor hallották, hogy miket tett, nagy tömegben jöttek hozzá.
9. vers
És meghagyta tanítványainak, hogy egy csónakot tartsanak készen számára a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.
10. vers
Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, odatolakodtak, hogy megérinthessék őt.
11. vers
A tisztátalan lelkek is, amikor meglátták, leborultak előtte, és azt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia!
12. vers
Ő pedig szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.
13. vers
Azután felment a hegyre, és magához szólította azokat, akiket akart; és azok odamentek hozzá.
14. vers
Tizenkettőt választott ki, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
15. vers
és hatalmuk legyen kiűzni az ördögöket:
16. vers
Simont, akinek a Péter nevet adta;
17. vers
Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, amely azt jelenti: mennydörgés fiai;
18. vers
Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és a kananita Simont
19. vers
és Iskáriótes Júdást, aki végül el is árulta őt.
20. vers
Azután hazatért, de ismét olyan sokaság gyülekezett köréje, hogy még nem is ehettek.
21. vers
Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy erővel magukkal vigyék, mert azt mondták, hogy magánkívül van.
22. vers
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt állították, hogy Belzebub van vele, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
23. vers
Ő pedig magához hívta azokat, és példázatokban azt mondta nekik: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?
24. vers
Hiszen ha egy ország önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az az ország.
25. vers
És ha egy ház önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az a ház.
26. vers
És ha a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
27. vers
Senki sem hatolhat be az erős ember házába, hogy kirabolja azt, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és azután rabolja ki annak házát.
28. vers
Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is, melyeket elkövetnek,
29. vers
de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli.
30. vers
Ugyanis azt állították, hogy tisztátalan lélek van benne.
31. vers
Közben megérkeztek a testvérei és az anyja, és kívül megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.
32. vers
Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: Anyád és a testvéreid ott kint vannak, és keresnek téged.
33. vers
Ő pedig így válaszolt: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
34. vers
Majd végigtekintett a körülötte ülőkön, és azt mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim.
35. vers
Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.
Könyvek
