Márk evangéliuma
capítulo 3
verso 1
Egyszer ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy sorvadt kezű ember.
verso 2
És lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák.
verso 3
Ő pedig így szólt a sorvadt kezű emberhez: Állj ki középre!
verso 4
Azoktól pedig ezt kérdezte: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni? Életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak.
verso 5
Ő pedig bánkódva szívük keménysége miatt haragosan végignézett rajtuk, és azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Mire az kinyújtotta a kezét, és teljesen ép lett.
verso 6
Akkor a farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt mindjárt tanácskozni kezdtek, hogyan veszítsék el őt.
verso 7
Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tenger mellé, és nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából,
verso 8
Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról. Még a Tírusz és a Szidón környékebeliek is, amikor hallották, hogy miket tett, nagy tömegben jöttek hozzá.
verso 9
És meghagyta tanítványainak, hogy egy csónakot tartsanak készen számára a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.
verso 10
Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, odatolakodtak, hogy megérinthessék őt.
verso 11
A tisztátalan lelkek is, amikor meglátták, leborultak előtte, és azt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia!
verso 12
Ő pedig szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.
verso 13
Azután felment a hegyre, és magához szólította azokat, akiket akart; és azok odamentek hozzá.
verso 14
Tizenkettőt választott ki, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
verso 15
és hatalmuk legyen kiűzni az ördögöket:
verso 16
Simont, akinek a Péter nevet adta;
verso 17
Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, amely azt jelenti: mennydörgés fiai;
verso 18
Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és a kananita Simont
verso 19
és Iskáriótes Júdást, aki végül el is árulta őt.
verso 20
Azután hazatért, de ismét olyan sokaság gyülekezett köréje, hogy még nem is ehettek.
verso 21
Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy erővel magukkal vigyék, mert azt mondták, hogy magánkívül van.
verso 22
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt állították, hogy Belzebub van vele, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
verso 23
Ő pedig magához hívta azokat, és példázatokban azt mondta nekik: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?
verso 24
Hiszen ha egy ország önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az az ország.
verso 25
És ha egy ház önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az a ház.
verso 26
És ha a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
verso 27
Senki sem hatolhat be az erős ember házába, hogy kirabolja azt, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és azután rabolja ki annak házát.
verso 28
Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is, melyeket elkövetnek,
verso 29
de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli.
verso 30
Ugyanis azt állították, hogy tisztátalan lélek van benne.
verso 31
Közben megérkeztek a testvérei és az anyja, és kívül megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.
verso 32
Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: Anyád és a testvéreid ott kint vannak, és keresnek téged.
verso 33
Ő pedig így válaszolt: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
verso 34
Majd végigtekintett a körülötte ülőkön, és azt mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim.
verso 35
Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.
Libros
