Márk evangéliuma
capítulo 12
verso 1
És kezdett nekik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott benne, és tornyot épített, majd bérbe adta munkásoknak, és elutazott.
verso 2
A maga idejében egy szolgát küldött a munkásokhoz, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből,
verso 3
akit azok megragadtak, megvertek, és üres kézzel küldtek vissza.
verso 4
Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát, azt fejbe verték, és gyalázatosan elbántak vele.
verso 5
Ezután ismét másikat küldött, ezt pedig megölték. Több más szolgát is küldött, akik közül némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek.
verso 6
Még volt egy egyetlen, szeretett fia is, utoljára őt is elküldte hozzájuk, és ezt mondta: A fiamat meg fogják becsülni.
verso 7
A munkások azonban így beszéltek egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és a miénk lesz az örökség!
verso 8
Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.
verso 9
Mit tesz erre majd a szőlő ura? Eljön, és elveszti a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja.
verso 10
Nem olvastátok az Írást? Amely követ az építők félrelöktek, az lett a szegletkő.
verso 11
Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.
verso 12
Azon voltak már, hogy elfogják, de féltek a sokaságtól. Ezért, noha megértették, hogy a példázatot ellenük mondta, mégis otthagyták őt, és továbbmentek.
verso 13
Majd elküldtek hozzá néhányat a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy megfogják beszédben.
verso 14
Azok odamentek, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem vagy tekintettel senkire, mert nem az emberek személyére nézel, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk?
verso 15
Ő pedig átlátta kétszínűségüket, és azt mondta nekik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!
verso 16
Azok hoztak neki, mire így szólt: Kié ez a kép és a felirat? Így feleltek: A császáré.
verso 17
Jézus ekkor azt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené! És igen elálmélkodtak rajta.
verso 18
Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték tőle:
verso 19
Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és özvegyet hagy hátra, gyermeket pedig nem, akkor az özvegyet vegye el az ő testvére, és támasszon utódot testvérének.
verso 20
Heten voltak azért testvérek. Az első feleséget vett, de meghalt, és nem hagyott utódot.
verso 21
Majd a második is elvette az asszonyt, de meghalt, és ő sem hagyott utódot. Hasonlóképpen történt a harmadikkal is.
verso 22
És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
verso 23
A feltámadáskor, amikor majd feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt.
verso 24
Jézus pedig így válaszolt nekik: Nemde azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát?
verso 25
Mert amikor a halálból feltámadnak, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
verso 26
A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene?
verso 27
Az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.
verso 28
Akkor odament hozzá az egyik írástudó, aki hallotta a vitájukat, és tudta, hogy jól megfelelt nekik, és megkérdezte tőle: Melyik az első az összes parancsolat közül?
verso 29
Jézus pedig azt felelte neki: Ez az első: Halld, Izráel, az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.
verso 30
Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat.
verso 31
A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.
verso 32
Akkor azt mondta neki az írástudó: Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincs más.
verso 33
És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és hogy az ember szeresse felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véresáldozatnál.
verso 34
Jézus pedig látva, hogy bölcsen felelt, azt mondta neki: Nem vagy messze az Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni.
verso 35
Amikor Jézus a templomban tanított, feltette a kérdést: Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia?
verso 36
Hiszen Dávid maga mondta a Szentlélek által: Azt mondta az Úr az én uramnak, hogy ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségedet a lábad alá nem vetem.
verso 37
Ha tehát maga Dávid nevezi őt Urának, akkor hogyan lehet neki a fia? És a nagy sokaság örömest hallgatta.
verso 38
Tanításában még azt is mondta: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösökben, szeretik a piacokon való köszöntéseket,
verso 39
az első üléseket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon,
verso 40
akik fölemésztik az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletben részesülnek.
verso 41
Majd leült Jézus a templomi persellyel szemben, és figyelte, hogy a sokaság miként tesz pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott abba.
verso 42
Egy szegény özvegyasszony is odajött, és két fillért, azaz egy negyed pénzt dobott bele.
verso 43
Akkor előszólította tanítványait, és azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet adott mindenki másnál.
verso 44
Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak, ez pedig az ő szegénységéből beledobta mindazt, amije csak volt, az egész vagyonát.
Libros
