Márk evangéliuma
capítulo 15
verso 1
Kora reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész tanáccsal határozatot hoztak, és Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
verso 2
Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt: Te mondod.
verso 3
A főpapok sok mindennel vádolták.
verso 4
Pilátus pedig ismét megkérdezte tőle: Semmit se felelsz? Látod, mennyi vádat hoznak fel ellened?
verso 5
Jézus azonban többé semmit sem válaszolt, s ezen Pilátus fölöttébb csodálkozott.
verso 6
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani nekik, akit éppen óhajtottak.
verso 7
Volt pedig egy Barabbás nevű fogoly, akit azokkal a lázadókkal együtt fogtak el, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
verso 8
Felvonult hát a sokaság, és kezdte kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtett nekik.
verso 9
Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – kérdezte tőlük Pilátus,
verso 10
mert tudta, hogy a főpapok irigységből adták a kezébe Jézust.
verso 11
A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbást engedje szabadon nekik.
verso 12
Pilátus még egyszer megkérdezte: Mit tegyek hát azzal, akit a zsidók királyának neveztek?
verso 13
Azok pedig ismét így kiáltottak: Feszítsd meg!
verso 14
Pilátus azt kérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig annál inkább kiáltották: Feszítsd meg!
verso 15
Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, és elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kezükbe adta, hogy megfeszítsék.
verso 16
A katonák pedig elvitték őt a palota belsejébe, ahol a helytartóság van, és összehívták az egész csapatot.
verso 17
Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére,
verso 18
és így köszöntötték: Üdvöz légy, zsidók királya!
verso 19
Nádszállal verték a fejét, megköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte.
verso 20
Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltöztették, majd kivitték, hogy megfeszítsék.
verso 21
És egy éppen arra menőt, aki a mezőről jött, egy bizonyos cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
verso 22
A Golgota nevű helyre vitték őt, amely megmagyarázva azt jelenti: Koponya-hely.
verso 23
És mirhás bort adtak neki inni, de ő nem fogadta el.
verso 24
Majd keresztre feszítették, megosztoztak ruháin, sorsvetéssel döntve el, hogy ki mit kapjon.
verso 25
Három óra volt, amikor megfeszítették.
verso 26
Elítélésének oka pedig így volt föléje írva: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
verso 27
Két rablót is megfeszítettek vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
verso 28
Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: És a bűnösök közé számlálták.
verso 29
Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt, és ezt mondták: Hé, te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted,
verso 30
szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
verso 31
Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is egymás között az írástudókkal együtt, és azt mondták: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.
verso 32
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk! Azok is szidalmazták, akiket vele feszítettek meg.
verso 33
Amikor hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.
verso 34
Jézus kilenc órakor hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!”, amely azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
verso 35
Némelyek az ott állók közül, akik ezt hallották, azt mondták: Íme, Illést hívja.
verso 36
Egy ember pedig elszaladt, egy szivacsot megtöltött ecettel, azt nádszálra tűzve inni adott neki, és ezt mondta: Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!
verso 37
Jézus pedig hangos kiáltással kilehelte lelkét.
verso 38
És a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
verso 39
Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogyan bocsátotta ki lelkét, azt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!
verso 40
Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték, köztük a magdalai Mária, Mária, a kis Jakab és József anyja és Salomé,
verso 41
akik követték, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt; és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
verso 42
Amikor már esteledett, és mivel az a nap a szombat előtti előkészület napja volt,
verso 43
előállt arimátiai József, egy tiszteletben álló tanácstag, aki maga is várta az Isten országát, és bement bátran Pilátushoz, hogy elkérje Jézus testét.
verso 44
Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt volna, és magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.
verso 45
Miután megtudta a századostól, odaajándékozta a holttestet Józsefnek.
verso 46
Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.
verso 47
A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hogy hova helyezik.
Libros
