Márk evangéliuma
capítulo 8
verso 1
Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és mivel nem volt mit enniük, magához szólította Jézus a tanítványait, és azt mondta nekik:
verso 2
Szánakozom e sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.
verso 3
És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek.
verso 4
Tanítványai pedig így feleltek: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt a pusztában?
verso 5
És Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét.
verso 6
Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, majd vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét. Ők a sokaság elé tették.
verso 7
Volt egy kevés haluk is. Ezeket is megáldotta, és azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is.
verso 8
Ettek és jóllaktak, majd fölszedték a maradék darabokat, hét kosárral,
verso 9
pedig mintegy négyezren lehettek. Ezek után elbocsátotta őket,
verso 10
és azonnal hajóba szállt tanítványaival, és Dalmanuta vidékére ment.
verso 11
Kijöttek hozzá a farizeusok is, és vitatkozni kezdtek vele mennyei jelt követelve, hogy próbára tegyék.
verso 12
Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.
verso 13
Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment.
verso 14
De elfelejtettek kenyeret vinni, csak egy kenyér volt velük a hajóban.
verso 15
Ő pedig arra intette őket: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
verso 16
Mire ők egymás között azon tanakodtak, hogy nincs kenyerük.
verso 17
Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem fogtátok fel és nem értitek? Még mindig kemény a szívetek?
verso 18
Van szemetek, és mégsem láttok? Van fületek, és mégsem hallotok? És nem is emlékeztek?
verso 19
Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat töltöttetek meg a maradék darabokkal? Ők így feleltek: Tizenkettőt.
verso 20
Amikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele maradékokkal? Azok pedig azt mondták: Hetet.
verso 21
Akkor azt mondta: Még mindig nem értitek?
verso 22
Azután Bétsaidába érkeztek, ahol egy vakot vittek hozzá, és arra kérték, hogy érintse meg.
verso 23
Ő pedig megfogta a vak kezét, kivezette a falun kívülre, majd megnyálazva szemét, rátette a kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit?
verso 24
Az pedig föltekintve így válaszolt: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
verso 25
Azután ismét rátette a kezét annak szemére, és amikor az feltekintett, meggyógyult, és messzire is tisztán látott mindent.
verso 26
Akkor hazaküldte, és azt mondta: Még a faluba se menj be, hogy valakinek is elmondjad!
verso 27
Jézus tanítványaival együtt elment Cézárea Filippi falvaiba. Útközben azt kérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek?
verso 28
Ők pedig így feleltek: Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül.
verso 29
De ő tovább kérdezett: És ti kinek mondotok engem? Erre Péter így válaszolt: Te vagy a Krisztus.
verso 30
És rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják ezt el róla.
Jézus először jelzi halálát és feltámadását (Mt 16,21–23; Lk 9,22)
verso 31
És kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie és megvettetnie a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapra feltámad.
verso 32
Erről nyíltan szólt. Ekkor Péter magához vonta őt, és dorgálni kezdte.
verso 33
Ő azonban megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: Távozz tőlem, Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!
Jézus követése (Mt 16,24–28; Lk 9,23–27)
verso 34
A sokaságot pedig tanítványaival együtt magához szólította, és azt mondta nekik: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.
verso 35
Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt.
verso 36
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
verso 37
Mert mit adhat az ember váltságul az ő életéért?
verso 38
Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
Libros
