Márk evangéliuma
capítulo 11
verso 1
Ahogy közeledtek Jeruzsálemhez, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél elküldött kettőt a tanítványai közül,
verso 2
és azt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és mihelyt megérkeztek oda, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült soha. Oldjátok el és hozzátok ide!
verso 3
Ha valaki azt kérdezné: „Miért teszitek ezt?”, mondjátok: „Az Úrnak van szüksége rá, és hamarosan visszaküldi.”
verso 4
Elmentek azért, és megtalálták a szamárcsikót kinn az utcán, az ajtófélfához kötve, és eloldották.
verso 5
Az ott állók közül pedig némelyek megkérdezték: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót?
verso 6
Ők pedig úgy válaszoltak, ahogy Jézus mondta. Ekkor hagyták őket elmenni.
verso 7
És odavezették a szamárcsikót Jézushoz, majd ráterítették felsőruháikat, ő pedig felült rá.
verso 8
Sokan felsőruháikat, mások pedig a mezőn vágott lombos ágakat terítették az útra.
verso 9
Az előtte menők és az őt követők így kiáltoztak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében!
verso 10
Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!
verso 11
Így vonult be Jézus a jeruzsálemi templomba, majd miután mindent megtekintett – mivelhogy az idő már későre járt –, kiment Betániába a tizenkettővel.
verso 12
Másnap pedig, ahogy elhagyták Betániát, megéhezett.
verso 13
És meglátva messziről egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál valamit rajta, de odaérve levélen kívül mást nem talált rajta, mert még nem volt itt a fügeérés ideje.
verso 14
Akkor Jézus azt mondta a fának: Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki! És hallották ezt a tanítványai.
verso 15
Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban árultak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit is feldöntötte,
verso 16
és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.
verso 17
Majd így tanította őket: Nincsen-e megírva: az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.
verso 18
Meghallották ezt az írástudók és a főpapok, és tanakodtak, hogyan veszíthetnék el. Féltek ugyanis tőle, mivelhogy az egész sokaságot lenyűgözte a tanítása.
verso 19
Amikor beesteledett, elhagyta a várost.
verso 20
Reggel pedig, ahogy elmentek a fügefa mellett, látták, hogy az gyökerestül kiszáradt.
verso 21
És Péter visszaemlékezve azt mondta neki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt!
verso 22
Jézus így válaszolt: Higgyetek Istenben!
verso 23
Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: „Kelj fel, és vesd magad a tengerbe!”, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, annak meg is adatik az.
verso 24
Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy megnyeritek mindazt, amit könyörgésetekben kértek, és meglesz nektek.
verso 25
Amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.
verso 26
Ha pedig ti meg nem bocsátotok, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.
verso 27
És ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor körüljárt a templomban, hozzámentek a főpapok, az írástudók és a vének,
verso 28
és azt kérdezték tőle: Milyen hatalommal cselekszed ezeket? Ki adott neked felhatalmazást arra, hogy ezeket cselekedd?
verso 29
Jézus így válaszolt: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nekem, akkor megmondom nektek, hogy milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.
verso 30
János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől? Feleljetek nekem!
verso 31
Azok pedig tanakodtak maguk között, mondva: ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
verso 32
Vagy mondjuk azt: emberektől? Féltek azonban a néptől, mert mindenki azt tartotta Jánosról, hogy valóban próféta volt.
verso 33
Azt mondták tehát Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus erre azt felelte nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
Libros
