Márk evangéliuma
capítulo 6
verso 1
Azután eltávozott onnan, és szülővárosába ment; a tanítványai is követték.
verso 2
Amikor eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában, és sokan, akik őt hallották, álmélkodva mondták: Honnan vette ezeket? Miféle bölcsesség adatott neki, hogy ily csodadolgok történnek a keze által?
verso 3
Nemde ez az ácsmester és Mária fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nemde itt élnek közöttünk nőtestvérei is? És megbotránkoztak benne.
verso 4
Jézus pedig azt mondta nekik: Csak a maga hazájában, rokonai és saját háznépe között nincs becsülete a prófétának.
verso 5
Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk helyezve.
verso 6
És csodálkozott hitetlenségükön.
Aztán sorra járta a környék falvait, és tanított.
verso 7
Majd magához szólította a tizenkettőt, és kettesével kezdte őket kiküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken,
verso 8
és megparancsolta nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.
verso 9
Sarut kössenek, de ne öltsenek magukra két ruhát.
verso 10
Majd azt mondta nekik: Ha valahol egy házba betértek, maradjatok ott mindaddig, amíg tovább nem mentek onnan!
verso 11
Ahol nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, onnan menjetek el, és verjétek le a port is a lábatokról, bizonyságul ellenük.
verso 12
Útra keltek azért, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.
verso 13
Sok ördögöt űztek ki, és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak.
verso 14
Heródes király is hallott ezekről, mert közismert lett Jézus neve. Azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne ezek a csodatevő erők.
verso 15
Egyesek azt mondták, hogy ő Illés, mások pedig azt állították, hogy próféta, olyan, mint a régi próféták közül egy.
verso 16
Amikor Heródes ezeket hallotta, azt mondta: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem.
verso 17
Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost, Heródiás – Fülöpnek, az ő testvérének a felesége – miatt, akit feleségül vett.
verso 18
Mert János azt mondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével együtt élned.
verso 19
Heródiás ezért haragudott rá, és meg akarta őt ölni, de nem tehette,
verso 20
mert Heródes félt Jánostól, akit igaz és szent embernek tartott, és oltalmába vette. Amikor hallgatta, sokszor zavarba jött, de mégis szívesen hallgatta.
verso 21
Végre eljött a kedvező alkalom. Amikor Heródes születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,
verso 22
ennek a Heródiásnak a leánya bement és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király pedig azt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.
verso 23
Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, még ha országom felét is.
verso 24
Az pedig kiment, és így szólt anyjához: Mit kérjek? „Keresztelő János fejét” – hangzott a válasz.
verso 25
Erre a lány nagy sietve visszament a királyhoz, és elmondta kérését: Szeretném, ha mindjárt ideadnád nekem Keresztelő János fejét egy tálon.
verso 26
A király pedig – noha igen megszomorodott – esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.
verso 27
Azonnal elküldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét.
verso 28
Az pedig elment, fejét vette a börtönben, majd elhozta egy tálon, és odaadta a leánynak. A leány pedig az anyjának adta.
verso 29
Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba helyezték.
verso 30
Az apostolok összegyülekeztek Jézushoz, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.
verso 31
Ő pedig azt mondta nekik: Gyertek velem, csak ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert sokan jöttek-mentek, úgyhogy még enni sem volt idejük.
verso 32
Elhajóztak hát egy kietlen helyre csak magukban.
verso 33
Amikor azonban a sokaság meglátta őket, amint mentek, és sokan felismerték őt, minden városból gyalog odasiettek, úgyhogy meg is előzték őket.
verso 34
Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És elkezdte őket sok mindenre tanítani.
verso 35
De amikor már az idő későre járt, odamentek hozzá a tanítványok, és azt mondták: Puszta ez a hely, és az idő későre jár.
verso 36
Bocsásd el őket, hogy elmenjenek a környező majorokba és falvakba, és vegyenek maguknak élelmet.
verso 37
Ő azonban azt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Mire így válaszoltak: Talán elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?
verso 38
Ő pedig megkérdezte: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézték, és azt mondták: Öt; és két halunk.
verso 39
Akkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
verso 40
Letelepedtek azért csoportonként, százasával és ötvenesével.
verso 41
Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, hálát adott, megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük. És a két halat is elosztotta mindnyájuk között.
verso 42
Ettek is mindnyájan, és jóllaktak.
verso 43
Majd felszedték a kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral, és a halakat.
verso 44
Akik pedig a kenyerekből ettek, csak férfiak mintegy ötezren voltak.
verso 45
Ezután azonnal megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja.
verso 46
Miután elbocsátotta őket, fölment a hegyre imádkozni.
verso 47
Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymagában a parton.
verso 48
És látta őket, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembefújt velük. Az éj negyedik szakaszában odament hozzájuk a tengeren járva, és el akart haladni mellettük.
verso 49
Amikor azok látták őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak,
verso 50
mert mindnyájan látták, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és azt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
verso 51
Majd beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig szerfölött álmélkodtak magukban,
verso 52
mert még nem okultak a kenyerekből, mivelhogy a szívük még kemény volt.
verso 53
És átkelve eljutottak Genezáret földjére, ahol kikötöttek.
verso 54
De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt,
verso 55
és az egész környéket befutkosták, hogy nyoszolyákon odavigyék a betegeket, amerre hallották, hogy ő ott van.
verso 56
És ahova csak bement, a falvakba, városokba vagy majorokba, a betegeket letették a piactéren, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.
Libros
