Márk evangéliuma
6. fejezet
1. vers
Azután eltávozott onnan, és szülővárosába ment; a tanítványai is követték.
2. vers
Amikor eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában, és sokan, akik őt hallották, álmélkodva mondták: Honnan vette ezeket? Miféle bölcsesség adatott neki, hogy ily csodadolgok történnek a keze által?
3. vers
Nemde ez az ácsmester és Mária fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nemde itt élnek közöttünk nőtestvérei is? És megbotránkoztak benne.
4. vers
Jézus pedig azt mondta nekik: Csak a maga hazájában, rokonai és saját háznépe között nincs becsülete a prófétának.
5. vers
Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk helyezve.
6. vers
És csodálkozott hitetlenségükön.
Aztán sorra járta a környék falvait, és tanított.
7. vers
Majd magához szólította a tizenkettőt, és kettesével kezdte őket kiküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken,
8. vers
és megparancsolta nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.
9. vers
Sarut kössenek, de ne öltsenek magukra két ruhát.
10. vers
Majd azt mondta nekik: Ha valahol egy házba betértek, maradjatok ott mindaddig, amíg tovább nem mentek onnan!
11. vers
Ahol nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, onnan menjetek el, és verjétek le a port is a lábatokról, bizonyságul ellenük.
12. vers
Útra keltek azért, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.
13. vers
Sok ördögöt űztek ki, és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak.
14. vers
Heródes király is hallott ezekről, mert közismert lett Jézus neve. Azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne ezek a csodatevő erők.
15. vers
Egyesek azt mondták, hogy ő Illés, mások pedig azt állították, hogy próféta, olyan, mint a régi próféták közül egy.
16. vers
Amikor Heródes ezeket hallotta, azt mondta: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem.
17. vers
Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost, Heródiás – Fülöpnek, az ő testvérének a felesége – miatt, akit feleségül vett.
18. vers
Mert János azt mondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével együtt élned.
19. vers
Heródiás ezért haragudott rá, és meg akarta őt ölni, de nem tehette,
20. vers
mert Heródes félt Jánostól, akit igaz és szent embernek tartott, és oltalmába vette. Amikor hallgatta, sokszor zavarba jött, de mégis szívesen hallgatta.
21. vers
Végre eljött a kedvező alkalom. Amikor Heródes születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,
22. vers
ennek a Heródiásnak a leánya bement és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király pedig azt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.
23. vers
Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, még ha országom felét is.
24. vers
Az pedig kiment, és így szólt anyjához: Mit kérjek? „Keresztelő János fejét” – hangzott a válasz.
25. vers
Erre a lány nagy sietve visszament a királyhoz, és elmondta kérését: Szeretném, ha mindjárt ideadnád nekem Keresztelő János fejét egy tálon.
26. vers
A király pedig – noha igen megszomorodott – esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.
27. vers
Azonnal elküldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét.
28. vers
Az pedig elment, fejét vette a börtönben, majd elhozta egy tálon, és odaadta a leánynak. A leány pedig az anyjának adta.
29. vers
Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba helyezték.
30. vers
Az apostolok összegyülekeztek Jézushoz, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.
31. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Gyertek velem, csak ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert sokan jöttek-mentek, úgyhogy még enni sem volt idejük.
32. vers
Elhajóztak hát egy kietlen helyre csak magukban.
33. vers
Amikor azonban a sokaság meglátta őket, amint mentek, és sokan felismerték őt, minden városból gyalog odasiettek, úgyhogy meg is előzték őket.
34. vers
Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És elkezdte őket sok mindenre tanítani.
35. vers
De amikor már az idő későre járt, odamentek hozzá a tanítványok, és azt mondták: Puszta ez a hely, és az idő későre jár.
36. vers
Bocsásd el őket, hogy elmenjenek a környező majorokba és falvakba, és vegyenek maguknak élelmet.
37. vers
Ő azonban azt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Mire így válaszoltak: Talán elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?
38. vers
Ő pedig megkérdezte: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézték, és azt mondták: Öt; és két halunk.
39. vers
Akkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
40. vers
Letelepedtek azért csoportonként, százasával és ötvenesével.
41. vers
Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, hálát adott, megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük. És a két halat is elosztotta mindnyájuk között.
42. vers
Ettek is mindnyájan, és jóllaktak.
43. vers
Majd felszedték a kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral, és a halakat.
44. vers
Akik pedig a kenyerekből ettek, csak férfiak mintegy ötezren voltak.
45. vers
Ezután azonnal megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja.
46. vers
Miután elbocsátotta őket, fölment a hegyre imádkozni.
47. vers
Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymagában a parton.
48. vers
És látta őket, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembefújt velük. Az éj negyedik szakaszában odament hozzájuk a tengeren járva, és el akart haladni mellettük.
49. vers
Amikor azok látták őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak,
50. vers
mert mindnyájan látták, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és azt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
51. vers
Majd beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig szerfölött álmélkodtak magukban,
52. vers
mert még nem okultak a kenyerekből, mivelhogy a szívük még kemény volt.
53. vers
És átkelve eljutottak Genezáret földjére, ahol kikötöttek.
54. vers
De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt,
55. vers
és az egész környéket befutkosták, hogy nyoszolyákon odavigyék a betegeket, amerre hallották, hogy ő ott van.
56. vers
És ahova csak bement, a falvakba, városokba vagy majorokba, a betegeket letették a piactéren, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.
Könyvek
