Márk evangéliuma
4. fejezet
1. vers
Ismét tanítani kezdett a tengerparton. És nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, és abban ült a tengeren, az egész sokaság pedig a tengerparton volt.
2. vers
Sok mindenre tanította őket példázatokban. Egyik tanításában ezt mondta:
3. vers
Halljátok! Íme, a magvető kiment vetni.
4. vers
És történt vetés közben, hogy némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapdosták.
5. vers
Némelyik pedig köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
6. vers
Amikor pedig fölkelt a nap, megperzselődött, és mivelhogy nem volt gyökere, elszáradt.
7. vers
Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedve megfojtották, és így nem hozott termést.
8. vers
Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett, és bő termést hozott: az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit.
9. vers
És azt mondta nekik: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
10. vers
Amikor egyedül maradt, megkérdezték a körülötte levők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
11. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Nektek adatott az Isten országának titka, a kívülvalóknak azonban minden példázatokban adatik,
12. vers
hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik bocsánatot ne nyerjenek.
13. vers
Majd így szólt: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többit?
15. vers
Az útfélre esettek azok, akiknek vettetik az ige, de ahogy meghallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
16. vers
Hasonlóképpen a köves helyre esettek azok, akik ahogy hallják az igét, örömmel fogadják,
17. vers
de nem ereszt bennük gyökeret, csak ideig valót, aztán ha nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megtántorodnak.
18. vers
A tövisek közé vetettek azok, akik hallják az igét,
19. vers
de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és más dolgok kívánása szívükbe lopódzik, és megfojtja az igét, úgyhogy ez is gyümölcstelen lesz.
20. vers
A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és termést hoznak. Az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit.
21. vers
Majd azt mondta nekik: Vajon a lámpást azért hozzák be, hogy a véka vagy az ágy alá tegyék? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?
22. vers
Mert nincs semmi rejtett dolog, amely napvilágra ne jönne, és nincsen olyan titok, amely ki ne derülne.
23. vers
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!
24. vers
Majd így szólt hozzájuk: Jegyezzétek meg, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
25. vers
Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
26. vers
Ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe,
27. vers
és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan.
28. vers
Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban.
29. vers
Mihelyt pedig a termés beérett, azonnal sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett.
30. vers
Majd azt mondta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példázattal éljünk?
31. vers
A mustármaghoz hasonlítható, amely amikor a földbe vetik, minden földi magnál kisebb,
32. vers
de miután elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, akkorákat, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.
33. vers
És sok ilyen példázatban hirdette nekik az igét, csak hogy megértsék.
34. vers
Példázat nélkül nem is beszélt hozzájuk, de maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott.
35. vers
Még aznap este azt mondta nekik: Menjünk át a túlsó partra!
36. vers
Elbocsátották azért a sokaságot, hogy átvigyék őt azzal a hajóval, amelyben volt, de más hajók is voltak vele.
37. vers
Időközben nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, annyira, hogy az már-már megtelt.
38. vers
Ő pedig a hajó hátsó részében egy vánkoson szunnyadt. És fölkeltették őt ezekkel a szavakkal: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?
39. vers
Erre felkelt, megdorgálta a szelet, majd azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
40. vers
Majd így szólt hozzájuk: Miért vagytok ilyen gyávák? Hogy van az, hogy nincs hitetek?
41. vers
Ekkor nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, és a tenger is engedelmeskedik neki?
Könyvek
