Márk evangéliuma
capítulo 4
verso 1
Ismét tanítani kezdett a tengerparton. És nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, és abban ült a tengeren, az egész sokaság pedig a tengerparton volt.
verso 2
Sok mindenre tanította őket példázatokban. Egyik tanításában ezt mondta:
verso 3
Halljátok! Íme, a magvető kiment vetni.
verso 4
És történt vetés közben, hogy némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapdosták.
verso 5
Némelyik pedig köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
verso 6
Amikor pedig fölkelt a nap, megperzselődött, és mivelhogy nem volt gyökere, elszáradt.
verso 7
Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedve megfojtották, és így nem hozott termést.
verso 8
Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett, és bő termést hozott: az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit.
verso 9
És azt mondta nekik: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
verso 10
Amikor egyedül maradt, megkérdezték a körülötte levők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
verso 11
Ő pedig azt mondta nekik: Nektek adatott az Isten országának titka, a kívülvalóknak azonban minden példázatokban adatik,
verso 12
hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik bocsánatot ne nyerjenek.
verso 13
Majd így szólt: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többit?
verso 15
Az útfélre esettek azok, akiknek vettetik az ige, de ahogy meghallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
verso 16
Hasonlóképpen a köves helyre esettek azok, akik ahogy hallják az igét, örömmel fogadják,
verso 17
de nem ereszt bennük gyökeret, csak ideig valót, aztán ha nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megtántorodnak.
verso 18
A tövisek közé vetettek azok, akik hallják az igét,
verso 19
de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és más dolgok kívánása szívükbe lopódzik, és megfojtja az igét, úgyhogy ez is gyümölcstelen lesz.
verso 20
A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és termést hoznak. Az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit.
verso 21
Majd azt mondta nekik: Vajon a lámpást azért hozzák be, hogy a véka vagy az ágy alá tegyék? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?
verso 22
Mert nincs semmi rejtett dolog, amely napvilágra ne jönne, és nincsen olyan titok, amely ki ne derülne.
verso 23
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!
verso 24
Majd így szólt hozzájuk: Jegyezzétek meg, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
verso 25
Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
verso 26
Ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe,
verso 27
és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan.
verso 28
Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban.
verso 29
Mihelyt pedig a termés beérett, azonnal sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett.
verso 30
Majd azt mondta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példázattal éljünk?
verso 31
A mustármaghoz hasonlítható, amely amikor a földbe vetik, minden földi magnál kisebb,
verso 32
de miután elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, akkorákat, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.
verso 33
És sok ilyen példázatban hirdette nekik az igét, csak hogy megértsék.
verso 34
Példázat nélkül nem is beszélt hozzájuk, de maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott.
verso 35
Még aznap este azt mondta nekik: Menjünk át a túlsó partra!
verso 36
Elbocsátották azért a sokaságot, hogy átvigyék őt azzal a hajóval, amelyben volt, de más hajók is voltak vele.
verso 37
Időközben nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, annyira, hogy az már-már megtelt.
verso 38
Ő pedig a hajó hátsó részében egy vánkoson szunnyadt. És fölkeltették őt ezekkel a szavakkal: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?
verso 39
Erre felkelt, megdorgálta a szelet, majd azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
verso 40
Majd így szólt hozzájuk: Miért vagytok ilyen gyávák? Hogy van az, hogy nincs hitetek?
verso 41
Ekkor nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, és a tenger is engedelmeskedik neki?
Libros
