Márk evangéliuma
8. fejezet
1. vers
Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és mivel nem volt mit enniük, magához szólította Jézus a tanítványait, és azt mondta nekik:
2. vers
Szánakozom e sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.
3. vers
És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek.
4. vers
Tanítványai pedig így feleltek: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt a pusztában?
5. vers
És Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét.
6. vers
Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, majd vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét. Ők a sokaság elé tették.
7. vers
Volt egy kevés haluk is. Ezeket is megáldotta, és azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is.
8. vers
Ettek és jóllaktak, majd fölszedték a maradék darabokat, hét kosárral,
9. vers
pedig mintegy négyezren lehettek. Ezek után elbocsátotta őket,
10. vers
és azonnal hajóba szállt tanítványaival, és Dalmanuta vidékére ment.
11. vers
Kijöttek hozzá a farizeusok is, és vitatkozni kezdtek vele mennyei jelt követelve, hogy próbára tegyék.
12. vers
Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.
13. vers
Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment.
14. vers
De elfelejtettek kenyeret vinni, csak egy kenyér volt velük a hajóban.
15. vers
Ő pedig arra intette őket: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
16. vers
Mire ők egymás között azon tanakodtak, hogy nincs kenyerük.
17. vers
Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem fogtátok fel és nem értitek? Még mindig kemény a szívetek?
18. vers
Van szemetek, és mégsem láttok? Van fületek, és mégsem hallotok? És nem is emlékeztek?
19. vers
Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat töltöttetek meg a maradék darabokkal? Ők így feleltek: Tizenkettőt.
20. vers
Amikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele maradékokkal? Azok pedig azt mondták: Hetet.
21. vers
Akkor azt mondta: Még mindig nem értitek?
22. vers
Azután Bétsaidába érkeztek, ahol egy vakot vittek hozzá, és arra kérték, hogy érintse meg.
23. vers
Ő pedig megfogta a vak kezét, kivezette a falun kívülre, majd megnyálazva szemét, rátette a kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit?
24. vers
Az pedig föltekintve így válaszolt: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
25. vers
Azután ismét rátette a kezét annak szemére, és amikor az feltekintett, meggyógyult, és messzire is tisztán látott mindent.
26. vers
Akkor hazaküldte, és azt mondta: Még a faluba se menj be, hogy valakinek is elmondjad!
27. vers
Jézus tanítványaival együtt elment Cézárea Filippi falvaiba. Útközben azt kérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek?
28. vers
Ők pedig így feleltek: Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül.
29. vers
De ő tovább kérdezett: És ti kinek mondotok engem? Erre Péter így válaszolt: Te vagy a Krisztus.
30. vers
És rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják ezt el róla.
Jézus először jelzi halálát és feltámadását (Mt 16,21–23; Lk 9,22)
31. vers
És kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie és megvettetnie a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapra feltámad.
32. vers
Erről nyíltan szólt. Ekkor Péter magához vonta őt, és dorgálni kezdte.
33. vers
Ő azonban megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: Távozz tőlem, Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!
Jézus követése (Mt 16,24–28; Lk 9,23–27)
34. vers
A sokaságot pedig tanítványaival együtt magához szólította, és azt mondta nekik: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.
35. vers
Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt.
36. vers
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
37. vers
Mert mit adhat az ember váltságul az ő életéért?
38. vers
Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
Könyvek
