Márk evangéliuma
15. fejezet
1. vers
Kora reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész tanáccsal határozatot hoztak, és Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
2. vers
Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt: Te mondod.
3. vers
A főpapok sok mindennel vádolták.
4. vers
Pilátus pedig ismét megkérdezte tőle: Semmit se felelsz? Látod, mennyi vádat hoznak fel ellened?
5. vers
Jézus azonban többé semmit sem válaszolt, s ezen Pilátus fölöttébb csodálkozott.
6. vers
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani nekik, akit éppen óhajtottak.
7. vers
Volt pedig egy Barabbás nevű fogoly, akit azokkal a lázadókkal együtt fogtak el, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
8. vers
Felvonult hát a sokaság, és kezdte kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtett nekik.
9. vers
Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – kérdezte tőlük Pilátus,
10. vers
mert tudta, hogy a főpapok irigységből adták a kezébe Jézust.
11. vers
A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbást engedje szabadon nekik.
12. vers
Pilátus még egyszer megkérdezte: Mit tegyek hát azzal, akit a zsidók királyának neveztek?
13. vers
Azok pedig ismét így kiáltottak: Feszítsd meg!
14. vers
Pilátus azt kérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig annál inkább kiáltották: Feszítsd meg!
15. vers
Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, és elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kezükbe adta, hogy megfeszítsék.
16. vers
A katonák pedig elvitték őt a palota belsejébe, ahol a helytartóság van, és összehívták az egész csapatot.
17. vers
Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére,
18. vers
és így köszöntötték: Üdvöz légy, zsidók királya!
19. vers
Nádszállal verték a fejét, megköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte.
20. vers
Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltöztették, majd kivitték, hogy megfeszítsék.
21. vers
És egy éppen arra menőt, aki a mezőről jött, egy bizonyos cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
22. vers
A Golgota nevű helyre vitték őt, amely megmagyarázva azt jelenti: Koponya-hely.
23. vers
És mirhás bort adtak neki inni, de ő nem fogadta el.
24. vers
Majd keresztre feszítették, megosztoztak ruháin, sorsvetéssel döntve el, hogy ki mit kapjon.
25. vers
Három óra volt, amikor megfeszítették.
26. vers
Elítélésének oka pedig így volt föléje írva: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
27. vers
Két rablót is megfeszítettek vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
28. vers
Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: És a bűnösök közé számlálták.
29. vers
Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt, és ezt mondták: Hé, te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted,
30. vers
szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
31. vers
Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is egymás között az írástudókkal együtt, és azt mondták: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.
32. vers
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk! Azok is szidalmazták, akiket vele feszítettek meg.
33. vers
Amikor hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.
34. vers
Jézus kilenc órakor hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!”, amely azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
35. vers
Némelyek az ott állók közül, akik ezt hallották, azt mondták: Íme, Illést hívja.
36. vers
Egy ember pedig elszaladt, egy szivacsot megtöltött ecettel, azt nádszálra tűzve inni adott neki, és ezt mondta: Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!
37. vers
Jézus pedig hangos kiáltással kilehelte lelkét.
38. vers
És a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
39. vers
Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogyan bocsátotta ki lelkét, azt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!
40. vers
Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték, köztük a magdalai Mária, Mária, a kis Jakab és József anyja és Salomé,
41. vers
akik követték, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt; és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
42. vers
Amikor már esteledett, és mivel az a nap a szombat előtti előkészület napja volt,
43. vers
előállt arimátiai József, egy tiszteletben álló tanácstag, aki maga is várta az Isten országát, és bement bátran Pilátushoz, hogy elkérje Jézus testét.
44. vers
Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt volna, és magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.
45. vers
Miután megtudta a századostól, odaajándékozta a holttestet Józsefnek.
46. vers
Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.
47. vers
A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hogy hova helyezik.
Könyvek
