chapter 9
Elment Abímelek, Jerubbaal fia Sikembe anyja testvéreihez, és így szólt hozzájuk, valamint az ő anyja apjának egész nemzetségéhez:
Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden lakosának füle hallatára, melyik jobb nektek: ha hetven férfi, azaz Jerubbaal minden fia uralkodik rajtatok, vagy pedig ha csak egyetlen ember uralkodik fölöttetek? És emlékezzetek arra, hogy én a ti húsotok és a ti véretek vagyok.
Amikor anyjának testvérei elmondták róla mindezeket a dolgokat az összes sikemi férfi füle hallatára, Abímelek felé hajlott a szívük, mert ezt mondták: Testvérünk ő.
És adtak neki hetven ezüstpénzt a Baal-Berít házából. Abímelek pedig ezen hitvány és haszontalan embereket fogadott föl magának, hogy kövessék.
Majd elment apja házához Ofrába, és megölte testvéreit, Jerubbaal fiait, a hetven férfit egy kövön, de Jerubbaal legkisebb fia, Jótám megmaradt, mert elrejtőzött.
Ezután összegyülekezett Sikem egész lakossága és Milló egész háza, és elmentek, és királlyá választották Abímeleket a magas tölgy alatt, amely Sikemben az emlékoszlop mellett áll.
Amikor elmondták ezt Jótámnak, ő elment, megállt a Garizim-hegy csúcsán, és fennszóval kiáltva így szólt hozzájuk: Hallgassatok rám, sikemi férfiak, hogy rátok is hallgasson Isten!
Egyszer elmentek a fák,
hogy királyt válasszanak maguknak.
Azt mondták az olajfának: Uralkodjál fölöttünk!
De az olajfa így felelt nekik:
Elhagyjam olajamat,
amellyel Istent és embereket tisztelnek,
és elmenjek, hogy hajladozzam a fák fölött?
Ekkor a fügefának szóltak a fák:
Gyere te, és uralkodj rajtunk!
De a fügefa is azt mondta nekik:
Elhagyjam-e édességemet és jó gyümölcseimet,
és elmenjek hajladozni a fák fölött?
Azután a szőlőtőnek mondták a fák:
Gyere te, uralkodj rajtunk!
Azonban a szőlőtő is azt mondta nekik:
Elveszítsem mustomat,
amely isteneket és embereket vidámít,
és elmenjek, hogy hajladozzam a fák fölött?
Végül a fák mind a galagonyabokorhoz fordultak:
Gyere te, és uralkodj rajtunk!
A galagonyabokor azt mondta a fáknak:
Ha igazán királlyá akartok kenni engem magatok fölött,
jöjjetek el, nyugodjatok az árnyékomban,
mert ha nem, úgy tűz csapjon ki a galagonyabokorból,
és eméssze meg Libánon cédrusait.
Ti vajon igazán és becsületesen cselekedtetek, hogy Abímeleket tettétek királlyá, és jól bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, úgy, ahogyan megérdemelte?
Mert érettetek harcolt apám, és életével sem törődve mentett meg benneteket Midján kezéből.
Ti pedig most fölkeltetek apám háza ellen, és megöltétek gyermekeit, hetven férfit egy kövön, és királlyá választottátok a sikemi férfiak fölött Abímeleket, az ő szolgálója fiát, mert testvéretek.
Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaallal és az ő házával, a mai napon örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek.
De ha nem, tűz csapjon ki Abímelekből, és eméssze meg a sikemi férfiakat és Milló házát, és tűz csapjon ki a sikemi férfiakból és Milló házából is, és eméssze meg Abímeleket!
Ezután elmenekült Jótám, és futva ment Beérbe, félve testvérétől, Abímelektől, és ott telepedett le.
Abímelek három esztendeig uralkodott Izráel fölött.
Isten azonban egy gonosz lelket bocsátott Abímelek és a sikemi férfiak közé, és a sikemi férfiak ezért pártot ütöttek Abímelek ellen,
hogy eljöjjön a Jerubbaal hetven fián elkövetett kegyetlenség büntetése, és azok vére testvérük, Abímelek fejére szálljon, aki megölte őket, és azokra a sikemi férfiakra, akik támogatták testvérei megölésében.
A sikemi férfiak lest vetettek neki a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abímeleknek.
Azután eljött Gaal, Ebed fia, és eljöttek az ő testvérei, és bementek Sikembe. A sikemi férfiak hittek neki.
Annyira, hogy kimentek a mezőre, leszüretelték szőlőiket, mindjárt ki is taposták, örömünnepet ültek, és bementek istenük házába, ettek és ittak, és szidalmazták Abímeleket.
Gaal, Ebed fia ezt mondta: Ki ez az Abímelek, és kicsoda Sikem, hogy szolgáljunk neki? Nem Jerubbaal fia-e ő, és nem Zebul-e a kormányzója? Ti Hamórnak, Sikem atyjának az embereit szolgáljátok; de mi miért szolgálnánk őt?
Volna csak az én kezemben ez a nép, majd elűzném Abímeleket! És megüzente Abímeleknek: Erősítsd meg seregedet, és jöjj ki harcolni!
Mikor pedig meghallotta Zebul, a város parancsnoka Gaalnak, Ebed fiának beszédét, nagy haragra gyulladt.*
Követeket küldött Abímelekhez Tormába, és azt üzente: Íme, Gaal, Ebed fia és testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják ellened a várost.
Most azért készülj föl éjszaka te és a veled levő nép, és állj lesbe a mezőn!
Reggel pedig, napfelkeltekor korán kelj föl, törj a városra, és amikor ő és népe kivonul ellened, bánj el vele úgy, ahogy akarsz.
Fölkelt éjszaka Abímelek és az egész vele levő nép, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban.
Amikor kijött Gaal, Ebed fia, és megállt a város kapuja előtt, fölkelt a lesből Abímelek és a vele levő nép.
Amint Gaal meglátta a csapatot, ezt mondta Zebulnak: Íme, egy sereg vonul le a hegytetőkről! Zebul pedig ezt felelte neki: A hegyek árnyékát nézed férfiaknak!
De Gaal csak folytatta beszédét, és azt mondta: Íme, egy másik csapat meg az ország közepéről jön lefelé. A harmadik csapat pedig a jós tölgyfa útján jön.
Ekkor ezt mondta neki Zebul: Hol van most a nagy szád, amellyel azt mondtad: Kicsoda Abímelek, hogy szolgáljunk neki? Nem ez-e az a nép, amelyet lekicsinyeltél? No, most vonulj ki ellene, és harcolj vele!
És kivonult Gaal Sikem polgárainak élén, és megütközött Abímelekkel.
De Abímelek megfutamította, úgyhogy elmenekült előle, és sokan estek el sebesülten a kapu bejáratáig.
Abímelek pedig Arúmában maradt, és Zebul elűzte Gaalt és testvéreit, hogy ne maradhassanak Sikemben.
Másnap pedig kiment a nép a mezőre, és megmondták ezt Abímeleknek.
Ő pedig fogta népét, három csapatra osztotta őket, és lesbe állt a mezőn. Majd látta, hogy íme, a nép kijön a városból. Rájuk támadt, és megverte őket.
Abímelek és a vele levő csapat megtámadta és megszállta a város kapuját, a másik két csapat pedig megtámadta mind a mezőn levőket, és megverte őket.
Abímelek egész nap harcolt a város ellen, amíg be nem vette azt, és a benne lévő népet leölte. A várost pedig lerombolta, és helyét behintette sóval.
Amikor meghallották ezt Sikem várának polgárai, mindnyájan a Berít isten templomának belső várába mentek.
Amikor Abímeleknek elmondták, hogy Sikem várának polgárai mind ott gyűltek össze,
fölment Abímelek a Calmón-hegyre, ő és az egész vele levő nép, és fejszét vett a kezébe, faágakat vágott le, fölvette azokat, a vállára rakta, és ezt mondta a népnek: Amit láttatok, hogy cselekedtem, ti is tegyétek gyorsan ugyanazt!
Erre mindenki, az egész nép vágott magának ágakat, és követték Abímeleket, és lerakták a fát a vár körül, és rájuk gyújtották a várat, úgyhogy meghalt Sikem várában minden ember, csaknem ezer férfi és asszony.
Abímelek pedig Tébéc alá vonult, megostromolta és bevette azt.
De volt egy erős torony a város közepén, és oda menekült minden férfi és asszony, a város minden lakosa. Ezt magukra zárták, és fölmentek a torony tetejére.
Abímelek odament az erődhöz, ostrom alá vette, és egészen a kapujáig hatolt, hogy tűzzel égesse föl.
Akkor egy asszony malomkődarabot gurított le Abímelek fejére, és betörte vele a koponyáját.
Ő azonnal odahívta fegyverhordozóját, és azt mondta neki: Vond ki a kardodat, és ölj meg, hogy ne mondják felőlem: Asszony ölte meg! Erre keresztülszúrta őt az apród, és meghalt.
Mikor pedig az izráeli férfiak látták, hogy Abímelek meghalt, mindenki visszatért a maga helyére.
Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságért, amelyet apja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.
Sikem lakosainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és rájuk szállt Jótámnak, Jerubbaal fiának átka.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly