Bírák könyve

chapter 19


Chapters:


verse #1

Ugyanebben az időben, amikor nem volt király Izráelben, jövevényként tartózkodott az Efraim hegyvidékének szélén egy lévita. Ez másodfeleséget vett magának a júdai Betlehemből.


verse #2

Másodfelesége azonban paráznaságot követett el nála, majd elment tőle apja házához, a júdai Betlehembe, és ott maradt négy hónapig.


verse #3

Ekkor fölkelt a férje, utánament, hogy lelkére beszéljen, és visszavigye. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette őt apja házába. Mikor meglátta őt a leány apja, örvendve eléje ment.


verse #4

Mivel apósa, a leány apja tartóztatta, három napig nála maradt, és ettek, ittak, és ott is töltötték az éjszakát.


verse #5

Amikor a negyedik napon korán reggel fölkeltek, és fölkészült, hogy elmenjen, azt mondta a leány apja a vejének: Gyűjts erőt egy falat kenyérrel, azután menjetek el!


verse #6

Erre leültek mindketten, és együtt ettek és ittak. Majd ezt mondta neki a leány apja: Gondold meg, aludj itt az éjjel, és légy vidám.


verse #7

Mikor pedig fölkelt a férfi, hogy elmenjen, addig marasztalta az apósa, hogy ott maradt megint éjszakára.


verse #8

Azután fölkelt az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, de azt mondta a leány apja: Gyűjts erőt, kérlek. És addig mulatoztak, amíg lehanyatlott a nap. Így ettek együtt mindketten.


verse #9

Ekkor fölkelt a férfi, és menni készült másodfeleségével és a szolgájával. De az apósa, a leány apja, így szólt hozzá: Íme, a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért aludjatok itt. Íme, nyugalomra hajlik a nap, aludj itt, és légy vidám. Holnap aztán készüljetek föl jókor reggel az utatokra, és menj el a sátradba.


verse #10

De a férfi nem akart ott aludni. Fölkelt és elment. Egészen Jebúszig, azaz Jeruzsálemig jutott. Egy pár megterhelt szamár és a másodfelesége volt vele.


verse #11

Mikor pedig Jebúsz mellett voltak, a nap már igen lehanyatlott, és azt mondta a szolga urának: Jöjj, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg ott.


verse #12

Ura azt felelte: Ne térjünk be idegenek városába, ahol senki sincs Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig.


verse #13

Majd ezt mondta a szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, s vagy Gibeában, vagy Rámában szálljunk meg.


verse #14

Továbbhaladtak tehát, és elmentek onnan. A nap a benjámini Gibea mellett ment le fölöttük.


verse #15

Akkor befordultak, hogy bemenjenek, és megszálljanak Gibeában. Amikor a lévita bement, leült a város piacán, mert nem volt senki, aki éjszakára behívja őket a házába.


verse #16

És íme, egy öregember jött a munkából a mezőről késő este. Ez a férfi Efraim hegyvidékéről való volt, csak jövevény volt Gibeában, míg a helység lakói benjáminiak voltak.


verse #17

Amikor fölemelte tekintetét, és meglátta az utast a város piacán, azt kérdezte tőle: Hová mész, és honnan jössz?


verse #18

Ő pedig így felelt: A júdai Betlehemből az Efraim-hegyvidék széléig megyünk, mert odavaló vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az Úr házához megyek, és nincs senki, aki a házába fogadna.


verse #19

Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van magamnak, szolgálólányodnak és ennek az ifjúnak, aki szolgáddal van, úgyhogy semmiben sem szűkölködünk.


verse #20

Ekkor ezt mondta az öregember: Békesség neked! Mindarra, amiben csak szűkölködsz, nekem lesz gondom. Csak nem fogsz itt az utcán hálni?!


verse #21

És elvezette házához, és abrakot adott a szamarainak. Azután megmosták a lábukat, és ettek és ittak.


verse #22

Miközben ők benn jól érezték magukat, íme, a város férfiai, elvetemült emberek, a Beliál fiai körülvették a házat, és az ajtót döngetve azt mondták az öregembernek, a ház urának: Hozd ki azt a férfit, aki házadhoz jött, hadd ismerjük meg őt!


verse #23

Erre kiment hozzájuk az a férfi, a ház ura, és azt mondta nekik: Ne, testvéreim, ne tegyetek rosszat! Mivel ez a férfi az én házamhoz jött, ne kövessetek el ilyen alávalóságot.


verse #24

Íme, itt van hajadon leányom és a férfi másodfelesége, kihozom őket nektek, őket nyomorgas­sátok, és tegyetek velük azt, amit csak akartok, csak e férfival ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot.


verse #25

A férfiak azonban nem is akartak hallgatni rá. Ekkor kézen fogta a másodfeleséget, és kivitte nekik az utcára. Ezek pedig megszeplősítették őt, és gonoszul éltek vele egész éjszaka reggelig, és csak amikor föltetszett a hajnal, akkor bocsátották el.


verse #26

Az asszony virradat előtt távozott, és reggel ott rogyott össze annak a férfinak a háza ajtajánál, amelyben az ura volt reggelig.


verse #27

Mikor pedig fölkelt az ő ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, íme, az asszony, a másodfelesége ott feküdt elterülve a ház ajtaja előtt, és kezei a küszöbön.


verse #28

Ezt mondta neki: Kelj föl, és menjünk el! De az nem felelt neki. Ekkor föltette őt a szamárra, útnak indult, és elment a hazájába.


verse #29

Amikor hazaért, kést vett elő, fogta másodfeleségét, és tagról tagra szétvagdalta őt tizenkét darabra, és szétküldte Izráel minden határába.


verse #30

Mindenki, aki ezt látta, azt mondta: Nem történt még ilyen, és nem látott senki ehhez hasonló dolgot, mióta csak feljöttek Izráel fiai Egyiptom földjéről, mind e mai napig! Gondolkodjatok e dolog felől, tartsatok tanácsot, és beszéljétek meg.

Chapters:


Books