Bírák könyve

chapter 18


Chapters:


verse #1

Abban az időben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett magának örökséget Dán nemzetsége, ahol lakjék, mert mindeddig nem jutott neki osztályrész Izráel törzsei között.


verse #2

 Dán fiai elküldtek a háznépükből öt férfit, vitéz férfiakat a saját határaikból, Corából és Estáólból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. Mikor elérkeztek Efraim hegyvidékére, Míká házához, ott megszálltak.


verse #3

 Amikor Míká házánál voltak, megismerték az ifjú lévita hangját. Odamentek hozzá, és megkérdezték: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?


verse #4

 Ő pedig ezt felelte nekik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míká, és fölfogadott engem, és papjává lettem.


verse #5

 Erre ezt mondták neki: Kérdezd meg Istentől, hadd tudjuk meg, hogy szerencsés lesz-e az utunk, amelyen járunk!


verse #6

A pap ezt felelte nekik: Menjetek el békességgel. Gondja van az Úrnak arra az útra, amelyen jártok.


verse #7

Elment az öt férfi, és Lajisba érkeztek. Látták a benne levő népet, hogy minden félelem nélkül élnek, a szidóniak szokása szerint, csendesen és biztonságosan, és nincs senki, aki bántaná őket az országban, vagy úr volna fölöttük.* Távol vannak a szidóniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.*


verse #8

Amikor visszatértek testvéreikhez Corába és Estáólba, azok megkérdezték tőlük: Mi jóval jártatok?


verse #9

Így válaszoltak: Keljetek föl, és vonuljunk föl ellenük, mert láttuk a földet, hogy igen jó. Ti még veszteg ültök? Ne halogassátok az indulást, menjetek, és vegyétek birtokba azt a földet!


verse #10

Ha odaértek, biztonságban élő néphez érkeztek, és a tartomány tágas. Kezetekbe adta azt Isten, s olyan hely az, ahol a világon semmi sem hiányzik.


verse #11

Elment tehát onnan Dán nemzetségéből, Corából és Estáólból hatszáz fölfegyverzett férfi.


verse #12

Fölvonultak, és tábort ütöttek Kirjat-Jeárimnál Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. Ez Kirjat-Jeárim mögött van.


verse #13

Onnan fölvonultak Efraim hegyvidékére, és Míká házába mentek.


verse #14

Ekkor megszólalt az az öt férfi, aki elment kikémlelni Lajis földjét. Ezt mondták testvéreiknek: Tudjátok-e, hogy ebben a házban éfód és teráf, faragott és öntött házibálványszobor van? Gondoljátok végig, hogy mit kell tennetek.


verse #15

Erre betértek oda, s az ifjú lévitához mentek Míká házában, és békességgel köszöntötték.


verse #16

A hatszáz fegyveres férfi pedig, akik Dán fiai közül valók voltak, elállta a kapu bejáratát.


verse #17

És az az öt férfi, aki a föld kikémlelésére ment oda azelőtt, amikor fölment és megérkezett oda, magához vette a faragott szobrot, az éfódot, a teráfot és az öntött bálványt. A pap pedig ott állt a kapu előtt a hatszáz fölfegyverzett férfival.


verse #18

Mikor pedig ezek bementek Míká házába, és magukhoz vették a faragott szobrot, az éfódot, a teráfot és az öntött bálványt, azt kérdezte tőlük a pap: Mit műveltek?


verse #19

Ők pedig ezt felelték: Hallgass, tedd kezedet a szádra, jöjj el velünk, és légy nekünk atyánk és papunk! Melyik jobb, hogy egy ember házának légy a papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek?


verse #20

Ezen a pap szívből örvendezett, és elvitte az éfódot, a teráfot és a faragott bálványszobrot, és a nép közé ment velük.


verse #21

Azután megfordultak és elvonultak, maguk előtt küldve a gyermekeket, a jószágot és értékes holmijaikat.


verse #22

Mikor pedig már messze jártak Míká házától, a Míká házának szomszédságában lakó férfiak összegyűltek, és utánamentek Dán fiainak,


verse #23

és kiáltoztak utánuk. Azok pedig visszafordultak, és ezt mondták Míkának: Mit akarsz, hogy így seregbe gyűltetek?


verse #24

Ő ezt felelte: Elvettétek isteneimet, amelyeket készíttettem, és a papomat, és elmentetek; hát mi egyebem van még? Mégis azt kérdezitek, mi bajom van?


verse #25

Dán fiai azt felelték neki: Egy szót se szólj, hogy rátok ne rontsanak e felbőszített emberek, és el ne veszítsd a magad és háznéped életét!


verse #26

Azután elmentek Dán fiai a maguk útján, s mikor Míká látta, hogy azok erősebbek nála, megfordult, és visszatért a házához.


verse #27

Ők pedig elvitték, amiket Míká készíttetett, és a papot, aki nála volt, és Lajis ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élő nép ellen, kardélre hányták őket, és fölperzselték a várost.


verse #28

Nem volt senki, aki megmentette volna őket, mert messze voltak Szidóntól, és semmi dolguk sem volt senkivel; Lajis pedig Bét-Rehób völgyé­ben feküdt. Itt építették újjá a várost, és megtelepedtek benne.


verse #29

A várost Dánnak nevezték atyjuknak, Dánnak nevéről, aki Izráel szülötte volt. Azelőtt Lajis volt a város neve.


verse #30

Azután fölállították maguknak Dán fiai a faragott bálványszobrot, és Manassé fiának, Gérsómnak a fia, Jónátán és az ő fiai voltak a papok Dán nemzetségé­ben egészen az ország népének fogságba viteléig.


verse #31

Így állították föl maguknak a Míká által készített faragott bálványt, és ott állt az, amíg az Isten háza Silóban volt.

Chapters:


Books