Pál második levele a korinthusiakhoz

chapter 11


Chapters:


verse #1

Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis balgaságot! Sőt szenvedjetek el engem is.


verse #2

Mert az Isten szerinti féltő szeretettel féltelek titeket, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak benneteket Krisztus elé.


verse #3

Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől.


verse #4

Mert ha valaki jön, és más Jézust hirdet, akit nem hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, amelyet nem kaptatok, vagy más evangéliumot, nem azt, amelyet befogadtatok, igencsak eltűrnétek.


verse #5

Pedig azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.


verse #6

Lehet, hogy járatlan vagyok az ékesszólásban, de nem az ismeretben, de hát ez mindenben, minden tekintetben és mindnyájatok előtt nyilvánvalóvá lett.


verse #7

Vagy talán vétkeztem, amikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?


verse #8

Más gyülekezeteket károsítottam meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak.


verse #9

Amikor nálatok voltam, és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek, mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött testvérek, én pedig vigyáztam arra, és vigyázni is fogok, hogy semmiben se legyek terhetekre.


verse #10

Mivel Krisztus igaz­sága van bennem, ettől a dicsekvéstől nem hagyom megfosztani magam Akhája vidékén sem.


verse #11

Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja.


verse #12

De amit teszek, ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik alkalmat keresnek arra, hogy amivel dicsekszenek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi.


verse #13

Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.


verse #14

Nem is csoda, hisz maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.


verse #15

Nem meglepő tehát, ha szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat, akiknek végük cselekedeteik szerint lesz.


verse #16

Ismét mondom, ne tartson engem senki esztelennek, de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.


verse #17

Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, ha ilyen alapon dicsekszem.


verse #18

Mert hát sokan dicsekednek test szerint, így én is dicsekszem.


verse #19

Hiszen ti okosak lévén szívesen eltűritek az eszteleneket.


verse #20

Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt titeket.


verse #21

Szégyenkezve mondom, hogy minderre mi erőtlenek voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is.


verse #22

Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.


verse #23

Krisztus szolgái? Balgatagul szólok, én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször bebörtönöztek, többször megvertek, gyakran kerültem halálos veszedelembe.


verse #24

A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.


verse #25

Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjjel-nappal hányódva a tengeren.


verse #26

Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem körében, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis testvérek között,


verse #27

fáradságban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.


verse #28

Mindezek mellett ott van naponkénti zaklatásom, az összes gyülekezetek gondja.


verse #29

Ki erőtlen, hogy én is erőtlen ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?


verse #30

Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel dicsekszem.


verse #31

Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudok.


verse #32

Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem,


verse #33

és az ablakon át, kosárban eresztettek le a kőfalon, és megmenekültem a kezéből.

Chapters:


Books