Pál második levele a korinthusiakhoz
capítulo 11
verso 1
Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis balgaságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
verso 2
Mert az Isten szerinti féltő szeretettel féltelek titeket, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak benneteket Krisztus elé.
verso 3
Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől.
verso 4
Mert ha valaki jön, és más Jézust hirdet, akit nem hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, amelyet nem kaptatok, vagy más evangéliumot, nem azt, amelyet befogadtatok, igencsak eltűrnétek.
verso 5
Pedig azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.
verso 6
Lehet, hogy járatlan vagyok az ékesszólásban, de nem az ismeretben, de hát ez mindenben, minden tekintetben és mindnyájatok előtt nyilvánvalóvá lett.
verso 7
Vagy talán vétkeztem, amikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?
verso 8
Más gyülekezeteket károsítottam meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak.
verso 9
Amikor nálatok voltam, és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek, mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött testvérek, én pedig vigyáztam arra, és vigyázni is fogok, hogy semmiben se legyek terhetekre.
verso 10
Mivel Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvéstől nem hagyom megfosztani magam Akhája vidékén sem.
verso 11
Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja.
verso 12
De amit teszek, ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik alkalmat keresnek arra, hogy amivel dicsekszenek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi.
verso 13
Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.
verso 14
Nem is csoda, hisz maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.
verso 15
Nem meglepő tehát, ha szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat, akiknek végük cselekedeteik szerint lesz.
verso 16
Ismét mondom, ne tartson engem senki esztelennek, de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
verso 17
Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, ha ilyen alapon dicsekszem.
verso 18
Mert hát sokan dicsekednek test szerint, így én is dicsekszem.
verso 19
Hiszen ti okosak lévén szívesen eltűritek az eszteleneket.
verso 20
Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt titeket.
verso 21
Szégyenkezve mondom, hogy minderre mi erőtlenek voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is.
verso 22
Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.
verso 23
Krisztus szolgái? Balgatagul szólok, én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször bebörtönöztek, többször megvertek, gyakran kerültem halálos veszedelembe.
verso 24
A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
verso 25
Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjjel-nappal hányódva a tengeren.
verso 26
Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem körében, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis testvérek között,
verso 27
fáradságban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
verso 28
Mindezek mellett ott van naponkénti zaklatásom, az összes gyülekezetek gondja.
verso 29
Ki erőtlen, hogy én is erőtlen ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
verso 30
Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel dicsekszem.
verso 31
Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudok.
verso 32
Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem,
verso 33
és az ablakon át, kosárban eresztettek le a kőfalon, és megmenekültem a kezéből.
Libros
