Pál második levele a korinthusiakhoz
11. fejezet
1. vers
Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis balgaságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
2. vers
Mert az Isten szerinti féltő szeretettel féltelek titeket, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak benneteket Krisztus elé.
3. vers
Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől.
4. vers
Mert ha valaki jön, és más Jézust hirdet, akit nem hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, amelyet nem kaptatok, vagy más evangéliumot, nem azt, amelyet befogadtatok, igencsak eltűrnétek.
5. vers
Pedig azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.
6. vers
Lehet, hogy járatlan vagyok az ékesszólásban, de nem az ismeretben, de hát ez mindenben, minden tekintetben és mindnyájatok előtt nyilvánvalóvá lett.
7. vers
Vagy talán vétkeztem, amikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?
8. vers
Más gyülekezeteket károsítottam meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak.
9. vers
Amikor nálatok voltam, és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek, mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött testvérek, én pedig vigyáztam arra, és vigyázni is fogok, hogy semmiben se legyek terhetekre.
10. vers
Mivel Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvéstől nem hagyom megfosztani magam Akhája vidékén sem.
11. vers
Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja.
12. vers
De amit teszek, ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik alkalmat keresnek arra, hogy amivel dicsekszenek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi.
13. vers
Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.
14. vers
Nem is csoda, hisz maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.
15. vers
Nem meglepő tehát, ha szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat, akiknek végük cselekedeteik szerint lesz.
16. vers
Ismét mondom, ne tartson engem senki esztelennek, de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17. vers
Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, ha ilyen alapon dicsekszem.
18. vers
Mert hát sokan dicsekednek test szerint, így én is dicsekszem.
19. vers
Hiszen ti okosak lévén szívesen eltűritek az eszteleneket.
20. vers
Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt titeket.
21. vers
Szégyenkezve mondom, hogy minderre mi erőtlenek voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is.
22. vers
Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.
23. vers
Krisztus szolgái? Balgatagul szólok, én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször bebörtönöztek, többször megvertek, gyakran kerültem halálos veszedelembe.
24. vers
A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
25. vers
Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjjel-nappal hányódva a tengeren.
26. vers
Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem körében, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis testvérek között,
27. vers
fáradságban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28. vers
Mindezek mellett ott van naponkénti zaklatásom, az összes gyülekezetek gondja.
29. vers
Ki erőtlen, hogy én is erőtlen ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
30. vers
Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel dicsekszem.
31. vers
Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudok.
32. vers
Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem,
33. vers
és az ablakon át, kosárban eresztettek le a kőfalon, és megmenekültem a kezéből.
Könyvek
