Pál második levele a korinthusiakhoz
4. fejezet
1. vers
Azért mivel ilyen szolgálatban vagyunk, mint akik irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el,
2. vers
hanem szakítottunk a szégyenteljes, titkolt dolgokkal, nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt megvallásával ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3. vers
Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek,
4. vers
akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki Isten képe.
5. vers
Mert nem magunkat hirdetjük, hanem az Úr Jézus Krisztust, magunkat pedig mint a ti szolgáitokat a Jézusért.
6. vers
Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
7. vers
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ez a rendkívüli erő Istentől és ne tőlünk valónak lássék.
8. vers
Mindenütt szorongatnak, de össze nem roppantanak, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe,
9. vers
üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letiportak, de nem elveszettek.
10. vers
Mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben.
11. vers
Mert minket, akik élünk, mindenkor halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12. vers
Azért a halál bennünk munkálkodik, az élet pedig bennetek.
13. vers
Mivel a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk is, ahogy meg van írva: Hittem, és azért szóltam, mi is hiszünk, és azért szólunk.
14. vers
Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít.
15. vers
Mert minden értetek van, hogy a kegyelem túláradjon, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.
16. vers
Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul.
17. vers
Pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,
18. vers
mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók.
Könyvek
