Pál második levele a korinthusiakhoz
3. fejezet
1. vers
Kezdjük ismét ajánlani magunkat? Vagy talán mint némelyeknek, nekünk is szükségünk van hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?
2. vers
A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember,
3. vers
mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira.
4. vers
Ilyen bizodalmunk van Krisztus által Isten iránt.
5. vers
Nem mintha magunktól alkalmasak lennénk arra, hogy saját magunk eldöntsünk dolgokat. Ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk Istentől van,
6. vers
aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
7. vers
Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata annyira dicsőséges volt, hogy Izráel fiai nem tudtak Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,
8. vers
hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata?
9. vers
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10. vers
Sőt már nem is dicsőséges, ami dicsőséges volt, az azt felülmúló dicsőség miatt.
11. vers
Mert ha dicsőséges a mulandó, mennyivel inkább dicsőséges, ami megmarad!
12. vers
Mivel tehát ilyen reménységünk van, nyíltan szólunk,
13. vers
és nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított az arcára, hogy Izráel fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó.
14. vers
De eltompult az értelmük, mert amikor az Ószövetséget olvassák, ugyanaz a lepel mind e mai napig felfedetlenül rajtuk marad, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
15. vers
Mindmáig amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre.
16. vers
De amikor megtérnek az Úrhoz, lehull a lepel.
17. vers
Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18. vers
Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.
Könyvek
