Pál második levele a korinthusiakhoz
5. fejezet
1. vers
Mert tudjuk, hogy ha ez a földi sátorházunk elbomlik, épületünk van Istentől: nem kézzel csinált, hanem örökkévaló ház a mennyben.
2. vers
Azért is sóhajtozunk ebben, mert mennyei hajlékunkat szeretnénk erre felölteni,
3. vers
ha ugyan felöltözötten is mezítelennek nem találtatunk.
4. vers
Mert akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, mert nem levetkőzni akarunk, hanem felöltözni, hogy a halandót elnyelje az élet.
5. vers
Maga Isten az, aki minket erre felkészített, és aki a Lélek zálogát is nekünk adta.
6. vers
Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg e testben van otthonunk, addig távol vagyunk az Úrtól,
7. vers
mert hitben járunk, nem látásban.
8. vers
Bizakodunk azért, és inkább szeretnénk elköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz.
9. vers
De akár itthon, akár a távolban vagyunk, az a célunk, hogy elnyerjük tetszését.
10. vers
Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki aszerint, amit e testben cselekedett, megkapja akár a jót, akár a gonoszt.
11. vers
Ismerve tehát az Úr félelmét, embereket nyerünk meg, Isten előtt pedig nyilvánvalók vagyunk; remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilvánvalók vagyunk.
12. vers
Nem ajánlgatjuk ismét önmagunkat, hanem inkább alkalmat adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
13. vers
Ha azért bolondok vagyunk, az Istenért van, ha eszesek vagyunk, az értetek van.
14. vers
A Krisztus szeretete szorongat minket, mert úgy gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindazok meghaltak,
15. vers
és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.
16. vers
Úgyhogy mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint, sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, többé már nem ismerjük.
17. vers
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.
18. vers
Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával Jézus Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.
19. vers
Mivel Isten az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.
20. vers
Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel.
21. vers
Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
Könyvek
