Pál második levele a korinthusiakhoz
8. fejezet
1. vers
Tudtul adjuk nektek, testvéreim, az Isten kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közölt,
2. vers
hogy a nyomorúság sok próbatétele között is bőséges az örömük, és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.
3. vers
Mert tanúsíthatom, hogy képességük szerint, sőt erejük felett is önként adakoztak,
4. vers
és esedezve kérték tőlünk azt a kiváltságot, hogy részt vehessenek a szenteket megsegítő szolgálatban.
5. vers
És nem úgy, amint reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak és nekünk is az Isten akaratából.
6. vers
Úgyhogy arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, úgy fejezze is be nálatok ezt a jótékonysági gyűjtést,
7. vers
hogy amint mindenben bővölködtök – hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és a hozzánk való szeretetben –, úgy bővölködjetek ebben a jótékonyságban is.
8. vers
Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.
9. vers
Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10. vers
Tanácsot is adok ebben, mert az hasznotokra lesz, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
11. vers
Most hát a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is abból, amitek van.
12. vers
Mert ha megvan a készség, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs.
13. vers
Tehát nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságotok legyen, hanem egyenlőség szerint;
14. vers
e mostani időben a ti bőségetek pótolja azok fogyatkozását, hogy majd azok bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen,
15. vers
amint meg van írva: Aki sokat szedett, nem volt fölöslege, és aki keveset, nem nélkülözött.
16. vers
Hála legyen Istennek, aki ugyanazt a buzgóságot adta irántatok Titusz szívébe.
17. vers
Mert bátorításunkat ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.
18. vers
Elküldtük pedig vele együtt azt a testvért is, akit valamennyi gyülekezet dicsér az evangélium hirdetéséért.
19. vers
Sőt ezenkívül a gyülekezetek útitársunknak is megválasztották ebben a jótékony munkában, amelyben magának az Úrnak a dicsőségére és készségünk bizonyságául szolgálunk.
20. vers
Szeretnénk elkerülni, hogy valaki is megrágalmazzon minket a gondjainkra bízott bőséges adomány miatt,
21. vers
mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
22. vers
Sőt elküldtük velük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sok dologban többször kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, és nagyon bízik bennetek.
23. vers
Akár Tituszról van szó, aki társam és munkatársam köztetek, akár a mi testvéreinkről, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége:
24. vers
mutassátok meg az irántuk való szereteteteket, és adjátok bizonyságát a felőletek való dicsekvésünknek a gyülekezetek előtt!
Könyvek
