6. fejezet
Mint vele együtt munkálkodók intünk is titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét!
Mert ő mondja: Alkalmas időben meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő, íme, itt az üdvösség napja!
Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk hiteltelenné ne váljék.
Hanem ajánljuk magunkat mindenben úgy, mint Isten szolgáit: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
verésekben, bebörtönzésben, zavargásokban, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben,
tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,
igazmondásban, Isten erejében, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel,
dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által, mint ámítók és igazak,
mint ismeretlenek és mégis ismertek, mint halottak és – íme – élők, mint megostorozottak és meg nem öltek,
mint megszomorítottak, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, és mégis mindenük megvan.
A szánk megnyílt, a szívünk kitárult előttetek, korinthusiak.
Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem a ti bensőtökben szűk a hely.
Viszonzásul – mint gyermekeimnek mondom – tárjátok ki ti is szíveteket.
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi köze van az igazságnak a hamissághoz? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel?
És milyen egység lehet Krisztus és Beliál között? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?
Vagy hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint Isten mondta: Bennük lakozom, és közöttük járok, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.
Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket,
Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr.